Az utazásról

Kisgyermek koromban ha nagy ritkán a szülőfalum vasútállomásán jártam, azt képzeltem, hogy onnan minden irányba indulnak vonatok és minden városba könnyedén el lehet jutni. Fel sem merült bennem a technikai megvalósítás nehézsége. Ez különben is a felnőttek gondja volt, és nem korlátozhatta a fantáziámat az ő "alkalmatlanságuk".

A valóságos utazási élményeim ennél jóval szerényebbek voltak.Cipő- vagy ruhavásárlás a közeli Székesfehérváron, esetleg egy-két kirándulás nyaranta a szintén nem túl messze lévő Balatonakarattyára.Drága szüleim a mai napig "otthonülő" emberek, így nem valószínű, hogy tőlük örököltem azt a kíváncsiságot, ami az országutakhoz és vasútvonalakhoz vonzott. Így nagy örömömre szolgált, amikor elértem azt a kort, amikor önállóan és kedvtelésből utazgathattam. Ez már több mint 30 éve volt és azóta is szívesen útra kelek.

Érdekes beszámolókra világvárosokról, egzotikus országokról, híresen csodálatos helyekről, nem számíthat tőlem a Kedves Olvasó!

Az én világom határai legfeljebb pár száz kilométerre vannak az otthonomtól. Ráadásul ezen a területen sem mindig "csak" a "kötelező" turistalátványosságokat veszem célba. Számomra éppen olyan izgalmas látvány egy Balaton-felvidéki templomrom, egy kristályos patak mint egy pusztulófélben lévő vasútállomás, esetleg bányatelep, vagy gyárépület.

Vértesacsa vasútállomás 2011. március 26.