A képek és videók - ha külön nem jelöltem - saját felvételek. A szövegek saját írásaim. Felhasználásukhoz kérj engedélyt és jelöld meg a forrást!

2011. március 27., vasárnap

Könyvajánló

Mivel töltheti tartalmasan és kellemesen az idejét egy utazó, ha éppen nem nézelődik? Természetesen olvasással! Hagyományos formában, vezetés közben ez elég veszélyes tevékenység. Szerencsére a hangoskönyvek, rádiójátékok megoldják ezt a problémát. Nem is szólva arról az áldásos hatásról, hogy meghallgathattam olyan műveket, amik egyébként talán soha nem kerültek volna a kezembe.

Gion Nándor: Sortűz egy fekete bivalyért

A II. világháború utáni években pillanthatunk bele egy magyar falu életébe, egy kiskamasz fiú szemével. Megismerkedhetünk a tanítóval, aki az egykori gróffal játszik sakkpartikat az iskola udvarán, a plébános kibicelése és a reménytelenül ürülő pálinkásüveg mellett. Tanúi lehetünk a téglagyár területén élő öreg bivalyok csodálatos helytállásának és tragédiájának. Mi lesz az ízléstelen művirágok sorsa, amikkel az énektanárnő díszítette a színház falait?  Vajon megtalálja Fekete Péter  bivalyos a világ legjobb barackpálinkáját? 

A regényből film is készült 1984-ben.

Gion Nándor a bácskai Szenttamáson született 1941-ben. Méltán nevezték "mágikus írónak" Nagyon emberi történetei és élvezetes stílusa magával ragadja az olvasót. Sajnos már 9 éve nincs közöttünk, de elbeszéléseivel, regényeivel örökre beírta magát a magyar irodalom kiválóságai közé.


Az utazásról

Kisgyermek koromban ha nagy ritkán a szülőfalum vasútállomásán jártam, azt képzeltem, hogy onnan minden irányba indulnak vonatok és minden városba könnyedén el lehet jutni. Fel sem merült bennem a technikai megvalósítás nehézsége. Ez különben is a felnőttek gondja volt, és nem korlátozhatta a fantáziámat az ő "alkalmatlanságuk".

A valóságos utazási élményeim ennél jóval szerényebbek voltak.Cipő- vagy ruhavásárlás a közeli Székesfehérváron, esetleg egy-két kirándulás nyaranta a szintén nem túl messze lévő Balatonakarattyára.Drága szüleim a mai napig "otthonülő" emberek, így nem valószínű, hogy tőlük örököltem azt a kíváncsiságot, ami az országutakhoz és vasútvonalakhoz vonzott. Így nagy örömömre szolgált, amikor elértem azt a kort, amikor önállóan és kedvtelésből utazgathattam. Ez már több mint 30 éve volt és azóta is szívesen útra kelek.

Érdekes beszámolókra világvárosokról, egzotikus országokról, híresen csodálatos helyekről, nem számíthat tőlem a Kedves Olvasó!

Az én világom határai legfeljebb pár száz kilométerre vannak az otthonomtól. Ráadásul ezen a területen sem mindig "csak" a "kötelező" turistalátványosságokat veszem célba. Számomra éppen olyan izgalmas látvány egy Balaton-felvidéki templomrom, egy kristályos patak mint egy pusztulófélben lévő vasútállomás, esetleg bányatelep, vagy gyárépület.

Vértesacsa vasútállomás 2011. március 26.