Vombat

Ha eljön a szombat,
rád talál a vombat.
Ám amikor kedd van,
elfogy majd a szappan.
Talán majd szerdán,
megjön egy verdán.
De amikor péntek,
a postádat nézd meg!
Mert ha eljön a szombat,
rád talál a vombat.

Aprók I.

Már megint a "basszusozás"

Nyilván az udvariasság, a nők tisztelete késztette Németh Lajost arra, hogy igen tapintatosan utaljon  a vénasszonyok nyarára. Az "idősebb hölgyek nyara" számomra azonban a "basszusozás" kategóriába tartozik. Amikor nem túl szerencsésen helyettesítünk egy kevésbé szalonképes kifejezést egy másikkal, hiszen úgyis tudja mindenki miről van szó.

Lásd: http://railjet.blogspot.hu/2011/04/szinten-zenesz.html

Kioktattak emberségből

A veszprémi várban sétálgattam egyik reggel, mondhatnám csak úgy, főúri szeszélyből. A várkapu közelében több vendéglátóhely és kiállítás is található. 

Itt toppant elém (szinte szó szerint) egy hatvan év körüli, igen határozott fellépésű nő. Köszönt, majd megkérdezte: segítenék-e kihozni két asztalt az egyik helyiségből? 

Kicsit meglepett  a kérése, elvégre ha főúr nem is, de valami turistaféle lehetnék, bár a kopott farmerom és az otthon maradt fényképezőgépem kevésbé támasztották alá ezt a verziót. Őszintén szólva nem volt számomra túl szimpatikus, ahogy elállta az utamat, de azért nem szándékoztam megtagadni tőle a segítséget. Barátságos hangon megszólaltam: "ha muszáj..."

Talán nem a legmegfelelőbb szót választottam hajlandóságom kifejezésére, vagy nem ugrottam elég határozottan a felkérésre, nem tudom.

Mindenesetre a hölgy nem adta meg a lehetőséget többé, hogy segítsek neki asztalt cipelni. Miközben beviharzott egy ajtón, hangosan szórta felém villámló szavait:

 "Akkor inkább hagyja a fenébe! Itt most nem  a muszájról van szó, hanem az emberségről!"

Kénytelen voltam feldolgozni, hogy nem vagyok elég emberséges. Sikerült!

A fehér rúd édes illata

"Rossz az, aki rosszra gondol." Tehát sietek leszögezni, az érzéki örömök tárgya ezúttal  a hókifli lesz és nem más. Vonzó külseje és akciós ára arra késztetett, hogy megajándékozzam magamat eggyel. Mint tudjuk, a szépség nem minden. Számít a belső érték is. Ezzel  a pénztárnál szembesültem. 

- Mákos vagy szilvalekváros?

- Mákos, de egyébként nekem mindegy...

Az eladónak nem volt mindegy. Hiába az azonos ár, a kód az egy fontos dolog. Informatikusként talán ezt illenék tudnom. Vásárlóként azonban nem éreztem át  a probléma súlyát.

Forgatta, nézegette a finomságot a pénztáros kislány, majd a kolléganőjéhez fordult.

- Mákos vagy szilvalekváros?

- Nem tudom, szagold meg! 

Azt hittem csak poénnak szánta a javaslatát a kolléganő, de tévedtem. A kasszás hölgy az orrához emelte a finom falatot és - szerencsére - csak a zacskón keresztül, de megszagolta.

"Azonban íme bizonyság Isten és ember előtt:
nincsen olyan rémes helyzet, mit ne lehetne tovább rontani."  / Vámos Miklós /

Jó lenne leírni, hogy "bocsánatkérő mosollyal", de ilyesmiről nem volt szó,  levonta  következtetést az ifjú leányzó:
- Nem érzem, mert náthás vagyok!

Vonattal a Gemenci erdőben

A dunai árhullám levonulása után - egyenlőre még csak Pörböly és Malomtelelő állomások között - újra közlekedik a kisvasút a Gemenci erdőben. A felvételek 2013.07.31-én készültek.

Vonat érkezik Malomtelelőről Pörbölyre.

Lassi állomásra érkezett az egykocsis szerelvény.

Lassi, háttérben a halászati Múzeum épülete.

Panoráma a malomtelelői kilátóból. A felvételt Laura készítette.

"Pihenő" C50-es mozdony Pörbölyön.

A Rezét nevű gőzös (az erős ellenfény miatt némileg szokatlan nézetből).