A képek és videók - ha külön nem jelöltem - saját felvételek. A szövegek saját írásaim. Felhasználásukhoz kérj engedélyt és jelöld meg a forrást!

2017. augusztus 16., szerda

Weiz, a piros-fehér-zöld vonatok földjén

Gmeinder (Mosbach, Németország) gyártmányú D4-es.

Nem a MÁV vagy a GySEV változtatta meg a vonatok színterveit. Egy stájerországi közlekedési-társaság, a  Steiermärkischen Landesbahnen  (röviden STLB) járművei pompáznak az említett színekben.

Stadler GTW 5062 motorvonat
Kékben is van


Weiz városban (Graztól északkeletre mintegy 30 km -re) van a társaság egyik jelentős vasútállomása. Ami eredetileg odacsábított, az a  Feistritztalbahn gőzmozdonyos nosztalgiavonata. Némi csalódás volt, hogy az erdőtűz veszélye miatt a hatóságok nem engedélyezték ezen a napon  a gőzös menetet, de gyorsan "megvigasztalódtam", a sok érdekes látnivalónak köszönhetően.


Jenbacher motorkocsi.
GySEV színekben is láthatunk ilyent, pl. Kőszeg felé.

Persze a nosztalgiavonat így is megtelt utasokkal és a menetrendnek megfelelően 11 óra 5 perckor elindult a kanyargó Feistritz folyó völgyében Birkfeld felé.


A 72-es főút majdnem párhuzamosan halad a keskeny nyomtávú vasútvonallal, többször keresztezik egymást. Így volt lehetőségünk többször is találkozni a hosszú szerelvénnyel.

Koglhof állomás közelében. A kísérőkocsiban utazik
az átjárókat biztosító személyzet.

Ha esetleg valaki nem kedvelné a vonatokat, akkor remek kirándulást tehet ezen a szép vidéken.

2017. augusztus 15., kedd

Schneeberg


Írhatnám, hogy először 25 évvel ezelőtt láttam, de az nem lenne teljesen igaz, mert akkor olyan köd volt, hogy 100 méterre is alig lehetett ellátni, nem egy 2075 méter magas hegyre. Alsó-Ausztria legmagasabb csúcsa egyébként is nehezen akarta magát megadni nekünk. A tervezett időpontban az autó "úgy döntött", hogy csak a Vas megyei Szemenyéig megyünk, így egy héttel később, május 20-án sikerült eljutnunk a  Schneebergbahn kiindulási állomására, Puchbergbe.



A Szalamander vasút kis fogaskerekű járműve komótosan haladt felfelé. Figyelemreméltó, hogy utazás közben  a német mellett angol és magyar nyelven is hallható  a tájékoztatószöveg.  Útközben talán a Baumgartner a legnépszerűbb megállóhely ahol lehetőség van a híres schneebergi bukta megkóstolására, de el lehet üldögélni a szép kilátást kínáló teraszon egy jó ital mellett is. Mi azonban néhány perces szünet után indultunk tovább. 


40 perc alatt ér értünk fel az 1.800 m magasan lévő Hochschneeberg végállomásra. (Talán mondanom sem kéne: kulturált utasfogadó, tiszta mellékhelyiség, stb.)


Fogalmazzunk egyszerűen: a kilátás az gyönyörű! Érdemes megnézni a közeli Erzsébet-kápolnát, illetve Ausztria legmagasabban fekvő "TOP ART 1800" galériáját a nagyszerű Voka képekkel. De akinek ez sem lenne elég, akár hógolyózhat (május 20-án!), vagy felsétálhat a 2049 méteren lévő Fischerhüttéhez, hogy minden értelemben magas szinten élvezze az osztrák vendéglátást. 



A hegyről lefele is 40 percig tart a vonatozás, és érdemes nézelődni.


Visszaérve még elautóztunk Sonnleiten felé, hogy a parkolóból pár perces sétával elérjük a Sebastian vízesést. (Nem olyan nagy és szerteágazó, mint a kb. 30 km-re lévő Myrafälle, de mindenképpen megéri a kis kitérőt.) Míg a fogaskerekű vasút a Scheeneberg déli oldalán kapaszkodik felfelé ezen az úton a hegy észak-keleti oldalát közelíthetjük meg a 870 m magasan lévő Losenheimig.


Természetesen a hangulatos Puchberg városkában is érdemes körülnézni.

Hivatkozások:

Praktikus tippek az ausztriai túrákhoz.

2017. augusztus 14., hétfő

A Schwarza folyó völgyében

A 2017.03.15-i túra alapján.

A Bécsújhely felől érkező emeletes “Menyét vonatok” Payerbach-Reichenau állomásig közlekednek, mert a Semmeringbahn alagútjaiban már nem férnének el.



Mindjárt az állomás mellett van egy kiállítótér ahol egy “szobor” gőzmozdony mellett látható egy kis faházra emlékeztető, keskeny nyomtávú villamos mozdony és a Rax hegység siklójának egyik kabinja is.


Az állomás nyugati végében van a helyi kisvasút a Höllentalbahn állomása. Sajnos csak a nyári időszakban közlekedik a villamosra emlékeztető kis zöld jármű Payerbach – Hirschwang között.

Rövid sétával jutottunk a Schwarza folyóhoz, amelynek gyalogos hídjáról remek kilátás nyílik a folyó feletti  viaduktra és a mögötte magasodó hegyekre. A folyó déli partján egy hangulatos park várja  a látogatókat.




A városkát elhagyva a 27-es úton autózva Reichenau an der Rax majd  Hirschwang települést elhagyva bal oldalon megpillantottuk a Raxseilbahn (kötélpálya) alsó állomását. Egyre beljebb jutottunk a Rax és a Schneeberg közötti völgybe. Az nem okozott meglepetést, hogy  a hegycsúcsokon hó van márciusban, de a völgyben is találtunk hófoltokat.  Több helyen is kínálkozott lehetőség megállásra nézelődésre. A Schwarza folyó nevével ellentétben inkább kékes-zöld színű és kristály tiszta volt ezen a szakaszon.



Visszatérve az S6-os autóútra a hosszú semmeringi és néhány rövidebb alagúton is átautózva jutottunk el Mürzzuschlagba, a Semmeringbahn másik végpontjához. Itt található a Südbahn Museum, amit ezúttal csak kívülről néztünk meg, de sebaj, mert ide még vissza kell térni.




Magyar nyelvű információk Payerbach honlapján
A Höllentalbahn oldala
A Südbahn Museum oldala

Túra a "terepasztalon"

A 2016 novemberi túra alapján.

1998 óta  a Világörökség részét képező  Semmeringbahn (Sememringi vasút) a XIX. század közepén épült.  15 alagút, 16 viadukt és mintegy 100 híd található a Gloggnitz  – Mürzzuschlag közötti 41 km-es szakaszon.  Bécsből Grazon át az Adria felé irányuló kétvágányú fővonalról van szó, jelentős személy- és teherforgalommal. Micsoda véletlen! Az első vonat amit megpillantok Semmering állomáson emlékeztet előző túrám célállomására. Egy Breclav (Csehország) felől érkező, kék színű Railjet szerelvényhez volt szerencsém.


A mintegy 850 magasságban lévő állomásról kiindulva tehetünk egy 4 – 5 km-es látványos körsétát. Nehéz eltévedni a táblákkal jelölt, gondozott turistautakon. Wolfsbergkogel megálló után, elhaladva a valaha jobb napokat látott, de ma is lenyűgöző Kurhaus mellett rövidesen egy kilátó következik.


Remek panorámát kínál a vasútvonal több látványos pontjára, többek között Breitenstein állomásra és környékére. Visszafordulva, rövid erdei gyaloglással elérhető innen  a híres 20 schillinges kilátó is. Itt készült az a kép, ami az egykori bankjegy hátoldalán volt látható.


Olyan, mintha egy gyönyörűen kidolgozott terepasztal közepén állnánk. A méretarány 1:1. A viadukt után a szerelvény eltűnik a hegyben, majd újra előbukkan, hogy egy galériás alagútban folytassa útját. A nagyobb tehervonatokat nem ritkán két gép továbbítja felfelé, amik aztán mozdonyvonatként térnek vissza az alacsonyabban fekvő állomások felé.

A “csak még megvárjuk a következő vonatot és indulunk” tervet itt nem könnyű megvalósítani, mert gyakran bukkan fel egy “következő” érdekes szerelvény.