Első alkalommal - úgy 3 évvel ezelőtt - véletlenül találtam rá az egyik részre a rádióban. Bevallom őszintén, intenzív keresésbe kezdtem a térképeken, hogy megtaláljam a Baba Rotunda-hágót, a Sinistra patakot, Dobrint és a Kolinda-erdőt. Azóta már tudom, hogy nem található meg a szokásos földrajzi módszerekkel. Pedig ott van valahol a Kárpátok Észak-Keleti vidékén. A valóságos és az irracionális világ határán.
Olvasva is bizonyára a nehezen lerakható könyvek közé tartozik, és ezt a hatást csak fokozza a hangoskönyv változat, amit Dániel Ferenc rendezett és sok más kiváló színész mellett Balkay Géza és Szakácsi Sándor tolmácsolt.
A havas hegycsúcsok, a csobogó patak, a gyönyörű erdők nem az a környezet ahová a diktatúrákat elképzeljük. Sőt, a műben bemutatott diktatúra sem olyan mint amilyennek általában gondolnánk. Ez a valószerűtlen történet mégis nagyon emlékeztet valamire, amit az idősebbek átéltek, a fiatalabbak pedig talán hallottak róla.
" - Itt minden a hegyivadászoké – magyarázta halk, olajos hangján Nikifor Tescovina. – Az a hely is, ahol lakni fogsz. Ők gondoskodnak itt a népről."
A hegyi vadászok birodalma elég nyomasztó! A műben leplezetlenül jelenik meg sok szörnyűség, amik miatt valószínűleg más esetben már a felénél sarokba vágtam volna a könyvet, (CD-t). Bodor Ádám művét viszont már legalább háromszor végighallgattam. Vajon mi lehet az a mágikus erő, ami így megfogja az embert? Tartok tőle, hogy ezt most és itt nem fogom tudni megmagyarázni.
Háy János mondta egy Vámos Miklóssal történő beszélgetés során:
"Az ember ebben a racionális korban azt gondolja, hogy mindent meg kell érteni, úgy mint a kétszerkettőt. Nem, mert nemcsak az agyaddal érted a világot, hanem egy csomó más érzékeddel érted a világot..."
A Sinistra körzet erősen hat rejtélyes, kissé misztikus hangulatával és a stílusával is. Számomra valami olyasmit közvetít, hogy a legszörnyűbb, embertelen körülmények között is létezik nagyon is emberi élet. Aranka Westin, a bársonyfenekű Elvira Spiridon, sakkparti Jean Tomoioaga ezredessel, és a meseszerű táj... Abszurd lenne azt mondani, hogy ilyen körülmények között is megtalálható a boldogság, de a remény kis csillagai ott izzanak, hogy elviselhetővé tegyék a rendkívül nehezen viselhető életet.
Nem árulom el, hogy a főhős Andrej megtalálja-e fogadott fiát a körzetben. Inkább olvassátok el, hallgassátok meg e nem mindennapi regényt!
"Görögország felé megint csak a Baba Rotunda-hágón vezetett a legrövidebb út. Éjnek évadján a lenyugvó hold csöndjében érkeztem a tetőre, sítalpaim ezüst szalagja most is ott kanyargott tisztásokon át a Kolinda-erdő búvópatakjai felé. Utoljára még átjárt egy kis jóleső meleg: azért mégsem tűnök el erről a tájról nyomtalanul."
