A képek és videók - ha külön nem jelöltem - saját felvételek. A szövegek saját írásaim. Felhasználásukhoz kérj engedélyt és jelöld meg a forrást!

2012. május 9., szerda

Tar Sándor: A mi utcánk

(HANGOS)KÖNYV AJÁNLÓ

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!"
                           (Máté evangéliuma 7. fejezet) 



Első hallgatáskor egy harminc évvel korábban látott film képei idéződtek fel bennem. Ettore Scola Csúfak és gonoszak című filmje ugyan más környezetben játszódik és szereplőinek habitusa is eltér "A mi utcánk" lakóitól, de van valami, ami nagyon is összeköti őket. A szegénység és a kilátástalanság. 

"mi utcánk alig egy kilométer hosszú földút, a faluba tartó műútból ágazik, valamikor az is földút volt, aztán kikövezték, aszfaltozták, ezt nem. Lehe
tett volna ez is a falu főutcája, ha nem szegény emberek lakják, akik az utca melletti, egykor belvizes legelőn vertek vályogot, tapasztó földet a házukhoz."


Tar Sándor írása egy alföldi faluban játszódik. A rádióváltozatban mindegyik fejezetet más előadó olvassa fel, amik önálló epizódonként is jó értelmezhetők, de összefüggéseikkel még teljesebbé teszik  a képet.

Tar hősei - bár kissé bizarr kifejezés ez az ő esetükben - jobb sorsra érdemes emberek. Divatos közhellyel élve: a rendszerváltás vesztesei. Valamikor tisztességes munkájuk volt és szép terveket szövögettek családról, házról, megbecsülésről. Legtöbbjüknek azonban már a "postás hozza" a pénzt "...és keveset".

A nap Piroska néni bögrecsárdájában kezdődik, aki tapintatosan két deci bort tölt a három decis pohárba, mert ilyenkor nehezen engedelmeskedik a kéz. Megjelenik Béres, Hesz Jancsi, az egykori népi táncos Sudák, a nagypofájú Dorogi és a többiek. Vida bácsi csak üvegben visz bort a halálosan beteg fiának, aki ápolásra szorul. 


Napközben - ha esik - a Misi Presszóban jönnek össze. Meg akkor is, amikor nem esik. Kiszámolják, hogy Mérő Lajos éppen 6340 órája nem "kufircolt".  Hol van már az az idő amikor pucéran hevertek a sok pénz között Ibolyával? Közben Doroginé Mancika szépen felöltözve kifeküdt a sínekre, de errefelé a vonat is nagyon ritkán jár.


"Ezeket? Isten a saját képére?"


Ilyen gondolatok jártak Végső Márton tiszteletes úr fejében, miközben Sudákot figyelte, aki már egy órája "birkózott" a buszmegálló oszlopával. Egyébként a tiszteletes úr sem ilyen szolgálatot álmodott magának. A maszatos kis gyerekek kigúnyolják az utcán, és nem tudja hogyan kellene velük bánni.  Béres szomszéd pedig "Sanyikámnak" hívja és nála akar gyónni, Tarcsai pedig elküldte a fenébe. 


A mi utcánk kemény, realista alkotás, de nem nélkülözi a finom, visszafogott iróniát sem.


Tar Sándor (1941  - 2005) a debreceni gépipari technikumban érettségizett és gyári munkásként dolgozott 1992-ben történt elbocsátásáig. 1976-ban megnyerte a Mozgó Világ szociográfiai pályázatát. Műveiben hitelesen ábrázolta azt a világot, amiben maga is élt. 1997-ben József Attila-díjjal tüntették ki. 1999-ben hozta nyilvánosságra ügynökmúltját, ami beárnyékolta ugyan pályáját, de mit sem változtatott azon, hogy a XX. század végének egyik legjelentősebb írója volt.

Ez az ajánló a regény rádióváltozata alapján készült, amit többször is végighallgattam. A felvételt Rosenmann Péter és Tamás Benedek készítette. Zenei munkatárs: Demjén Erzsébet, Szerkesztő: Vágó Péter, Rendező: Máté Gábor volt. Felolvasták: Derzsi János, Szilágyi István, Horváth József, Monori Lili, Székely B. Miklós, Soós Edit, Kölgyesi György, Lukáts Andor, Molnár László és Lázár Kati. Úgy gondolom, nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy mély nyomokat hagyjon bennem ez a mű.

Ha a gyermekeimnek egyszer listát állítanék össze, hogy szerintem miket kellene feltétlenül elolvasniuk (meghallgatniuk), ez a regény biztosan szerepelne az elsők között.

2012. május 2., szerda

Vonatok Fülén

Füle a Székesfehérvár - Tapolca vasútvonal mentén található, 10 km-re Balatonakarattyától. A mintegy 800 lakosú község nevezetessége a XIX. századot idéző Sárréti Tájház. Az árkádos tornácú épületben néprajzi kiállítás látható.

Mondhatnám, személyes kötődésem is van a helyhez, hiszen ifjú koromban gyakran kerékpároztunk át Öcsémmel a szomszédos Polgárdiból, egy kis nézelődésre. Valamikor még kisebb halakat is fogtunk a falu nyugati részén lévő vízfolyásban.

Május 1-én is a szülői házba tartva, illetve hazafelé álltam meg, hogy megörökítsek néhány erre járó vonatot.
A 9714 számú személyvonat hétvégenként Siemens Desiro.
Az S9716 vonat Balatonakarattya felé tart.
Az S9703 Füle megállóhelyen.
Az S9703 indul Székesfehérvár felé.