Vámos Miklósról – a korábbi műsorainak és riportjainak
köszönhetően - először a nyugodt, kedélyes beszélgetések jutnak eszembe. Aztán
másodszor és harmadszor is! Végérvényesen. Ő ebben a műfajban példakép a
számomra. Sajnos a korunk nem kedvez ennek a stílusnak. Ám az, hogy miért nem
beszélgetünk türelmesen, miért nem szemlélődünk ráérősen egy erdei pihenőben,
vagy akár egy kávéház teraszán, egy másik bejegyzés témája lehetne. Sorolhatnám
a közhelyeket: rohanó világ, stb.
Szintén Vámos Miklós érdeme, hogy segített megismerni a
kortárs költőket és írókat. Volt szerencsém (többször is) meghallgatni saját
előadásában a „Hogy volt?” összeállítást és a két kötetes „Kedves kollégák” című
műnek sem tudtam ellenállni, amikor akciós áron kínálták.
Szokásomtól eltérően, most nem egy hangos könyvhöz, hanem
egy nyomtatott kiadáshoz szeretnék kedvet csinálni.
Az Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?), már a
címével is felhívja magára a figyelmet.
A nagy német költőnek állítólag száznál is több nő volt az életében. Dr.
Mester János Goethe kutatónak csak 10 jutott eddig. Róluk szól ez a regény és
arról, hogy az ötvenes éveiben járó „gőtista” hogyan élte meg ezeket a
kapcsolatokat. Nyilván nem csak testi-fizikai értelemben, hanem lelkileg is. Azért ne legyünk túlzottan szemérmesek! Szókimondó, intim leírás is akad a
könyvben.
A „szókimondás” mindig vitatott téma.
Egyszer már kifejtettem a nézeteimet ez ügyben a „Szintén zenész?" (http://railjet.blogspot.hu/2011/04/szinten-zenesz.html) című
bejegyzésben. Attól még nem lesz szépirodalmi egy mű, ha pl. a női nemi szervet
módszeresen illatosan pompázó virágkehelynek nevezzük. Igaz az sem garancia a
sikerre, ha mindig az eredeti naturális kifejezésekből válogatunk. Vámos Miklós
a megfelelő helyen és mértékben használja a „csúnya” szavakat. (Amik szerintem
csak akkor „csúnyák”, ha rossz helyen vannak.)
A regény főhőse, „Janoschka” nem hős a szó hagyományos
értelmében. Nincsenek világmegváltó gondolatai, sem átlagon felüli erényei és
bűnei. Ő egy ember! Mint Te meg én.
Tábortűz, KISZ, NDK, Karl-Marx-Stadt, pol-beat, Trabant... Lehet
fanyalogni, de nem érdemes. Mellesleg visszasírni sem kell feltétlenül! Csak
egyszerűen akkor voltunk fiatalok. Jóban, rosszban.
Egy fejezet a XXI. század
elejéről (a jelenből), majd egy visszatekintés az előbb tömören vázolt korba.
Így tárul fel előttünk Mester János élete, aminek a központjában most Alexa és
a gyermekek: Jucika és Sanyika állnak. Nehéz megmondani, hogy mi lesz a sorsa
egy romokon még kihajtó virágnak, a reménytelen szerelemnek a megromlott
házasságban.
No és itt van Jolanda Trabandt. Ő
mindig akkor jelenik meg Jánoska életében, amikor szükség van rá. Legyen szó
akár barátságról, akár a szexuális vágyak kielégítéséről. Jolanda már több mint
huszonkét éve nyitott házasságban él Wilhelmmel.
Meg itt van, pontosabban volt, a
nyolc másik hölgy. Majdnem mindegyiküknek volt valami német vonatkozása. Ha
máshogy nem, akkor a vezetéknévben.
Ne feledkezzünk meg azonban a
„mesterről” sem. "Ki a franc az a Goethe?" (Persze amikor egy kamaszban felmerül
ez a kérdés, akkor a „franc” helyett egy más, hasonló hangzású szó hagyja el az
ajkait, de ez nem kerülhetett a borítóra.) Sokan kutatták már az ő munkásságát,
talán még a nőügyeit is. Ezúttal arra is láthatunk példát,
hogyan okozhat kisebbségi komplexust a nagy ember egy kutatójának.
„Goethe minden lehetséges versenyszámban
indult és dobogóra állhatott. Költészet, próza, tudomány, rajz, politika,
színházépítés, szerelem, házasság, atyaság, lelki nyugalom, társasági élet,
önbizalom…”
Nem csoda, ha Dr. Mester Jánosban
felmerül a kérdés:
„Miért vagyok én ennyire
jelentéktelen pontja a világmindenségnek?”
Pedig nem is annyira
jelentéktelen pont. Hiszen egy nagyszerű regény főszereplője.
Utóirat. Majdnem megfeledkeztem egy számomra „fontos” tanulságról. Lehet, hogy azért nem lettem költő, mert nem, Moleskine noteszt használtam a kávéházban? (Lásd: „Amikor azt játszottam, hogy költő vagyok” bejegyzésemet. Lásd: Hemingway, Picasso, Dr. Mester János.)
