BOLDOG ÚJ ÉVET!

Randi Ludmillával

A GYSEV Csorna és Porpác  közötti vasútvonala még nincs villamosítva. Ezért (is) szükség volt néhány erős dízel gépre, ami a Budapest Keleti Pályaudvar - Győr - Szombathely között közlekedő InterCity szerelvényeket továbbítja ezen a szakaszon. A  DB Schenker romániai leányvállalatától béreltek 4 db BR 232 sorozatú járművet,  népszerű nevén Ludmillát. A mozdonyok a 70-es években készültek a Szovjetunióban az NDK számára. 

A  villamos erőátvitellel rendelkező, 3000 lóerős "nagy vas" a legerősebb dízel vontatójármű hazánkban. A felvételek 2013.12.28-án készültek Csorna állomáson.

Indulásra várva a   SAVARIA - SCARBANTIA  IC élén.

Három limerick

ÁGOTA

Volt egy szép nő, Ágota.
Kezem alatt bársonya.
Ám a kis dög,
egyszer így nyög:

Mehetsz te már bárhova.

CHERNELHÁZADAMONYA

Jó hely Chernelházadamonya.
A szép Eszter háza van oda
építve egy nagy kőre.
Lakója néha pőre,

kilátszik ölének vadona.

SZIGLIGET

Balaton felett Szigliget.
Nem bányásznak ott lignitet.
Mégis nagyon kemények
az ottani legények,
meghágják a szingliket.

Képek a veszprémi vasútmodell kiállításról

A hétvégén tartott XXII. Országos Vasútmodell Kiállítás és Verseny a Baross Gábor Vasútmodellező és Vasútbarát Klub rendezésében színes programot kínált a gyermekeknek és a vonatkedvelő felnőtteknek egyaránt. A sok érdekes, izgalmas modell és építmény bemutatása meghaladná e bejegyzés terjedelmét. A fotózás sem volt egyszerű a nagy érdeklődés miatt. Így, elsősorban kedvcsinálónak szántam ezt a néhány képet, hiszen ma még meglátogatható a rendezvény és reméljük jövőre is lesz.

Linkajánló:
http://www.vasutmodellklub.hu/

A Dispolok cég Siemens ES64F4 mozdonyának modellje.

A MÁV Gigant (V63) mozdonya  a terepasztalon.

A CFR (Románia) ASEA mozdonyának modellje.

Az ÖBB (Ausztria) Taurus gyakori "vendég" Magyarországon is.

Egy letűnt korszak emlékei.

Szintén egy elmúlt korszakot idéz a Szergejekkel (M62)
és tankokkal a hajmáskéri vasútállomás modellje.

Túra a bakonyi kisvasút nyomában

Népszerű kirándulóhely Bakonybél közelében a Gerence-völgyi autóspihenő és környéke. Talán sokan nem is tudják az erre járók közül, hogy 40 évvel ezelőtt még vonat is járt ezen a vidéken. A XX.század első feléében épült ki a Franciavágás - Huszárokelőpuszta - Gerencepuszta - Móricháza Királykapu szakasz. 1957-ben pedig megvalósult a városlődi vonallal az összeköttetés. Így jött létre a több mint 30 kilométeres keskeny nyomtávú vasútvonal, ami Észak-Dél irányban átszelte a Bakony nyugati részét. Elsősorban a kitermelt fa szállítására használták, de Franciavágás és Móricháza között  menetrendszerű személyszállítás is volt valamikor. Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció azonban ennek a vonalnak sem kegyelmezett,1976-ban megszűnt a forgalom. Már régen felszedték  a síneket is, és valóban csak nyomokban fedezhető fel az egykori vasút.

20-án vasárnap a már említett autóspihenő és a megmaradt hídpillérek közötti kb. 3 km-es szakaszt jártam végig. A piros jelzésű turistaút lényegében követi az egykori vasútvonalat, de - mivel azon már korábban jártam - most a vele párhuzamosan, néhány méterrel magasabban kanyargó erdészeti úton indultam el. ( A térképen barnával jelöltem.) Másfél kilométer séta után előtűnt a fák között  a Vörös János séd vizéből felduzzasztott tavacska.

A kis tó déli végénél a vadetető közelében tértem vissza a piros jelzésű ösvényre.

Az egykori vasúti töltésen haladtam tovább. Itt már egy-két elárvult talpfa is jelezte, hogy jó helyen járok.

Rövidesen meg is érkeztem a kőpillérekhez. 

Még egy kép visszaútban  a töltésről.

Az egykori erdei vasút két végpontjáról..

Franciavágás vasútállomás (Pápa közelében) a Tatabánya - Pápa vasútvonalon található. Személyforgalom (sajnos) már ott sincs. Városlőd pedig a  20-as számú Veszprém -Szombathely vonalon Ajka közelében.

Ahogy már  a bejegyzés elején említettem, igen népszerű kirándulóhelyek vannak a közelben. Bakonybél, Pannon Csillagda, Kőris-hegy, Odvas-kő, Witt-kilátó, stb.  Alig találtam szabad parkolóhelyet a kiindulási pontnál. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy milyen nagyszerű lenne vonaton bejárni a környéket.

Linkajánló: 

http://www.bakonybel.hu/
http://www.kisvasut.hu/index.php
http://www.csillagda.net/

Díszmadár-kiállítás Veszprém 2013.09.21-22.

 

Élményvonat Zircen

Tegnap a MÁV Nosztalgia Kft. élményvonatot közlekedtetett a Nyugati pályaudvartól, Győrön át Pannonhalmára és Zircre. A három kocsis szerelvényt a közelmúltban felújított MDa 3017 mozdony húzta. Az MD motorvonatok (népszerű nevükön: Piroskák) az 1970-es évektől egészen 2011-ig szállítottak utasokat a MÁV vonalain. A nyolcvanas években nemcsak mellékvonali, hanem megyeszékhelyeket összekötő gyorsvonati szolgálatot is elláttak. A Ganz-MÁVAG által gyártott Piroska közlekedett többek között a Pécs-Székesfehérvár-Győr és a Kaposvár-Dombóvár-Veszprém viszonylatban is.

Visszaindulás Zircről 16 óra akörül.

Őszi képek Kiscsőszről

Korábban már írtam Kiscsőszről, ahová időnként rokonlátogatóba utazunk. Ez a látogatás azonban nem afféle "kötelező családi program", hanem igazi élmény. A faluban nincsenek országos hírű műemlékek, vagy egyéb olyan nevezetességek amik turisták tömegeit vonzanák. Itt már a Bakony is kisalföldi tájjá szelídül. A Pápa-Devecseri-síkon járunk. Délen a Somló, északnyugaton a Ság hegy határolja a területet. 

Van azonban valami sajátságos (mondhatni varázslatos) hangulata a helynek, különösen az őszi, aranyló napsütésben

A 2 kilométerre lévő Iszkázon (Felsőiszkázon) született Nagy László 1925-ben  és 13 évvel később öccse, Ágh István aki talán kevésbé ismert, de ugyancsak kiváló költő és író. Kidöntött fáink suttogása című családtörténeti regényében nemcsak a Nagy család, hanem a környék történetét is részletesen megismerhetjük. Ettől számomra még érdekesebb és vonzóbb lett ez a vidék. 

Írhatok azonban róla bármit, és közzétehetek jól vagy kevésbé jól sikerült képeket. A hely hangulatát semmi sem adja úgy vissza, mint egy kirándulás egy napsütéses őszi délutánon.

Nyári képek

Ezt az eltévedt sarlósfecske fiókát eljuttattuk a fehérvári madárkórházba.

Az  új kilátó Kab-hegyen.

Zöld gyík Márkó külterületén.

Szabadság-kilátó, Felsőörs Csere-hegy.

Ajka. Itt álltak az egykori Jókai bánya épületei.

Tihany. Levendula Ház.

A Hotel Orchidea ősparkja. Tengelic.

Laura a víz alatt a Hotel Orchidea úszómedencéjében.

Szárliget. Goda Laci barátom a Zuppa-tetőn. 

Szárliget. Zuppa-tető. A képet Goda László készítette.

Celldömölk. Ság hegy.

Vombat

Ha eljön a szombat,
rád talál a vombat.
Ám amikor kedd van,
elfogy majd a szappan.
Talán majd szerdán,
megjön egy verdán.
De amikor péntek,
a postádat nézd meg!
Mert ha eljön a szombat,
rád talál a vombat.

Aprók I.

Már megint a "basszusozás"

Nyilván az udvariasság, a nők tisztelete késztette Németh Lajost arra, hogy igen tapintatosan utaljon  a vénasszonyok nyarára. Az "idősebb hölgyek nyara" számomra azonban a "basszusozás" kategóriába tartozik. Amikor nem túl szerencsésen helyettesítünk egy kevésbé szalonképes kifejezést egy másikkal, hiszen úgyis tudja mindenki miről van szó.

Lásd: http://railjet.blogspot.hu/2011/04/szinten-zenesz.html

Kioktattak emberségből

A veszprémi várban sétálgattam egyik reggel, mondhatnám csak úgy, főúri szeszélyből. A várkapu közelében több vendéglátóhely és kiállítás is található. 

Itt toppant elém (szinte szó szerint) egy hatvan év körüli, igen határozott fellépésű nő. Köszönt, majd megkérdezte: segítenék-e kihozni két asztalt az egyik helyiségből? 

Kicsit meglepett  a kérése, elvégre ha főúr nem is, de valami turistaféle lehetnék, bár a kopott farmerom és az otthon maradt fényképezőgépem kevésbé támasztották alá ezt a verziót. Őszintén szólva nem volt számomra túl szimpatikus, ahogy elállta az utamat, de azért nem szándékoztam megtagadni tőle a segítséget. Barátságos hangon megszólaltam: "ha muszáj..."

Talán nem a legmegfelelőbb szót választottam hajlandóságom kifejezésére, vagy nem ugrottam elég határozottan a felkérésre, nem tudom.

Mindenesetre a hölgy nem adta meg a lehetőséget többé, hogy segítsek neki asztalt cipelni. Miközben beviharzott egy ajtón, hangosan szórta felém villámló szavait:

 "Akkor inkább hagyja a fenébe! Itt most nem  a muszájról van szó, hanem az emberségről!"

Kénytelen voltam feldolgozni, hogy nem vagyok elég emberséges. Sikerült!

A fehér rúd édes illata

"Rossz az, aki rosszra gondol." Tehát sietek leszögezni, az érzéki örömök tárgya ezúttal  a hókifli lesz és nem más. Vonzó külseje és akciós ára arra késztetett, hogy megajándékozzam magamat eggyel. Mint tudjuk, a szépség nem minden. Számít a belső érték is. Ezzel  a pénztárnál szembesültem. 

- Mákos vagy szilvalekváros?

- Mákos, de egyébként nekem mindegy...

Az eladónak nem volt mindegy. Hiába az azonos ár, a kód az egy fontos dolog. Informatikusként talán ezt illenék tudnom. Vásárlóként azonban nem éreztem át  a probléma súlyát.

Forgatta, nézegette a finomságot a pénztáros kislány, majd a kolléganőjéhez fordult.

- Mákos vagy szilvalekváros?

- Nem tudom, szagold meg! 

Azt hittem csak poénnak szánta a javaslatát a kolléganő, de tévedtem. A kasszás hölgy az orrához emelte a finom falatot és - szerencsére - csak a zacskón keresztül, de megszagolta.

"Azonban íme bizonyság Isten és ember előtt:
nincsen olyan rémes helyzet, mit ne lehetne tovább rontani."  / Vámos Miklós /

Jó lenne leírni, hogy "bocsánatkérő mosollyal", de ilyesmiről nem volt szó,  levonta  következtetést az ifjú leányzó:
- Nem érzem, mert náthás vagyok!

Vonattal a Gemenci erdőben

A dunai árhullám levonulása után - egyenlőre még csak Pörböly és Malomtelelő állomások között - újra közlekedik a kisvasút a Gemenci erdőben. A felvételek 2013.07.31-én készültek.

Vonat érkezik Malomtelelőről Pörbölyre.

Lassi állomásra érkezett az egykocsis szerelvény.

Lassi, háttérben a halászati Múzeum épülete.

Panoráma a malomtelelői kilátóból. A felvételt Laura készítette.

"Pihenő" C50-es mozdony Pörbölyön.

A Rezét nevű gőzös (az erős ellenfény miatt némileg szokatlan nézetből).

Vámos Miklós: Utazások Erotikában (könyvajánló)

Vámos Miklósról – a korábbi műsorainak és riportjainak köszönhetően - először a nyugodt, kedélyes beszélgetések jutnak eszembe. Aztán másodszor és harmadszor is! Végérvényesen. Ő ebben a műfajban példakép a számomra. Sajnos a korunk nem kedvez ennek a stílusnak. Ám az, hogy miért nem beszélgetünk türelmesen, miért nem szemlélődünk ráérősen egy erdei pihenőben, vagy akár egy kávéház teraszán, egy másik bejegyzés témája lehetne. Sorolhatnám a közhelyeket: rohanó világ, stb. 

Szintén Vámos Miklós érdeme, hogy segített megismerni a kortárs költőket és írókat. Volt szerencsém (többször is) meghallgatni saját előadásában a „Hogy volt?” összeállítást és a két kötetes „Kedves kollégák” című műnek sem tudtam ellenállni, amikor akciós áron kínálták.

Szokásomtól eltérően, most nem egy hangos könyvhöz, hanem egy nyomtatott kiadáshoz szeretnék kedvet csinálni.

Az Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?), már a címével is felhívja magára a figyelmet.  A nagy német költőnek állítólag száznál is több nő volt az életében. Dr. Mester János Goethe kutatónak csak 10 jutott eddig. Róluk szól ez a regény és arról, hogy az ötvenes éveiben járó „gőtista” hogyan élte meg ezeket a kapcsolatokat. Nyilván nem csak testi-fizikai értelemben, hanem lelkileg is. Azért ne legyünk túlzottan szemérmesek! Szókimondó, intim leírás is akad a könyvben.

A „szókimondás” mindig vitatott téma. Egyszer már kifejtettem a nézeteimet ez ügyben a „Szintén zenész?" (http://railjet.blogspot.hu/2011/04/szinten-zenesz.html) című bejegyzésben. Attól még nem lesz szépirodalmi egy mű, ha pl. a női nemi szervet módszeresen illatosan pompázó virágkehelynek nevezzük. Igaz az sem garancia a sikerre, ha mindig az eredeti naturális kifejezésekből válogatunk. Vámos Miklós a megfelelő helyen és mértékben használja a „csúnya” szavakat. (Amik szerintem csak akkor „csúnyák”, ha rossz helyen vannak.)

A regény főhőse, „Janoschka” nem hős a szó hagyományos értelmében. Nincsenek világmegváltó gondolatai, sem átlagon felüli erényei és bűnei. Ő egy ember! Mint Te meg én.

Tábortűz, KISZ, NDK, Karl-Marx-Stadt, pol-beat, Trabant... Lehet fanyalogni, de nem érdemes. Mellesleg visszasírni sem kell feltétlenül! Csak egyszerűen akkor voltunk fiatalok. Jóban, rosszban.

Egy fejezet a XXI. század elejéről (a jelenből), majd egy visszatekintés az előbb tömören vázolt korba. Így tárul fel előttünk Mester János élete, aminek a központjában most Alexa és a gyermekek: Jucika és Sanyika állnak. Nehéz megmondani, hogy mi lesz a sorsa egy romokon még kihajtó virágnak, a reménytelen szerelemnek a megromlott házasságban.

No és itt van Jolanda Trabandt. Ő mindig akkor jelenik meg Jánoska életében, amikor szükség van rá. Legyen szó akár barátságról, akár a szexuális vágyak kielégítéséről. Jolanda már több mint huszonkét éve nyitott házasságban él Wilhelmmel.

Meg itt van, pontosabban volt, a nyolc másik hölgy. Majdnem mindegyiküknek volt valami német vonatkozása. Ha máshogy nem, akkor a vezetéknévben.

Ne feledkezzünk meg azonban a „mesterről” sem. "Ki a franc az a Goethe?" (Persze amikor egy kamaszban felmerül ez a kérdés, akkor a „franc” helyett egy más, hasonló hangzású szó hagyja el az ajkait, de ez nem kerülhetett a borítóra.) Sokan kutatták már az ő munkásságát, talán még a nőügyeit is. Ezúttal arra is láthatunk példát, hogyan okozhat kisebbségi komplexust a nagy ember egy kutatójának.

 „Goethe minden lehetséges versenyszámban indult és dobogóra állhatott. Költészet, próza, tudomány, rajz, politika, színházépítés, szerelem, házasság, atyaság, lelki nyugalom, társasági élet, önbizalom…”

Nem csoda, ha Dr. Mester Jánosban felmerül a kérdés:  

„Miért vagyok én ennyire jelentéktelen pontja a világmindenségnek?”

Pedig nem is annyira jelentéktelen pont. Hiszen egy nagyszerű regény főszereplője.

Utóirat. Majdnem megfeledkeztem egy számomra „fontos” tanulságról. Lehet, hogy azért nem lettem költő, mert nem, Moleskine noteszt használtam a kávéházban? (Lásd: „Amikor azt játszottam, hogy költő vagyok” bejegyzésemet. Lásd: Hemingway, Picasso,  Dr. Mester János.)