A képek és videók - ha külön nem jelöltem - saját felvételek. A szövegek saját írásaim. Felhasználásukhoz kérj engedélyt és jelöld meg a forrást!

2013. augusztus 17., szombat

Aprók I.

Már megint a "basszusozás"

Nyilván az udvariasság, a nők tisztelete késztette Németh Lajost arra, hogy igen tapintatosan utaljon  a vénasszonyok nyarára. Az "idősebb hölgyek nyara" számomra azonban a "basszusozás" kategóriába tartozik. Amikor nem túl szerencsésen helyettesítünk egy kevésbé szalonképes kifejezést egy másikkal, hiszen úgyis tudja mindenki miről van szó.

Kioktattak emberségből

A veszprémi várban sétálgattam egyik reggel, mondhatnám csak úgy, főúri szeszélyből. A várkapu közelében több vendéglátóhely és kiállítás is található. 
Itt toppant elém (szinte szó szerint) egy hatvan év körüli, igen határozott fellépésű nő. Köszönt, majd megkérdezte: segítenék-e kihozni két asztalt az egyik helyiségből? 
Kicsit meglepett  a kérése, elvégre ha főúr nem is, de valami turistaféle lehetnék, bár a kopott farmerom és az otthon maradt fényképezőgépem kevésbé támasztották alá ezt a verziót. Őszintén szólva nem volt számomra túl szimpatikus, ahogy elállta az utamat, de azért nem szándékoztam megtagadni tőle a segítséget. Barátságos hangon megszólaltam: "ha muszáj..."
Talán nem a legmegfelelőbb szót választottam hajlandóságom kifejezésére, vagy nem ugrottam elég határozottan a felkérésre, nem tudom.
Mindenesetre a hölgy nem adta meg a lehetőséget többé, hogy segítsek neki asztalt cipelni. Miközben beviharzott egy ajtón, hangosan szórta felém villámló szavait:
 "Akkor inkább hagyja a fenébe! Itt most nem  a muszájról van szó, hanem az emberségről!"
Kénytelen voltam feldolgozni, hogy nem vagyok elég emberséges. Sikerült!


A fehér rúd édes illata

"Rossz az, aki rosszra gondol." Tehát sietek leszögezni, az érzéki örömök tárgya ezúttal  a hókifli lesz és nem más. Vonzó külseje és akciós ára arra késztetett, hogy megajándékozzam magamat eggyel. Mint tudjuk, a szépség nem minden. Számít a belső érték is. Ezzel  a pénztárnál szembesültem. 
- Mákos vagy szilvalekváros?
- Mákos, de egyébként nekem mindegy...
Az eladónak nem volt mindegy. Hiába az azonos ár, a kód az egy fontos dolog. Informatikusként talán ezt illenék tudnom. Vásárlóként azonban nem éreztem át  a probléma súlyát.
Forgatta, nézegette a finomságot a pénztáros kislány, majd a kolléganőjéhez fordult.
- Mákos vagy szilvalekváros?
- Nem tudom, szagold meg! 
Azt hittem csak poénnak szánta a javaslatát a kolléganő, de tévedtem. A kasszás hölgy az orrához emelte a finom falatot és - szerencsére - csak a zacskón keresztül, de megszagolta.

"Azonban íme bizonyság Isten és ember előtt:
nincsen olyan rémes helyzet, mit ne lehetne tovább rontani."  / 
Vámos Miklós /

Jó lenne leírni, hogy "bocsánatkérő mosollyal", de ilyesmiről nem volt szó,  levonta  következtetést az ifjú leányzó:
- Nem érzem, mert náthás vagyok!

2 megjegyzés: