A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején gyakran jártam Veszprémben.
(Nem gondoltam, hogy húsz év múlva ez a város lesz az otthonom. ) Polgárdiból akkor még nemcsak Fehérváron keresztül, hanem akár egy csajági átszállással a Lepsény - Veszprém vonalon is célba érhettem. Hazafelé azonban legtöbbször egy harmadik lehetőséget választottam. A Bakonyon át Veszprémvarsányig, onnan a Pápa - Tatabánya vonalon Kisbérig, ahol újabb átszállással jutottam el Székesfehérvárra. A racionális gondolkodású olvasó bizonyára azt gondolja, hogy alaposan félreprogramozták az agyamban a GPS-t
Talán okkal mondhatják rám kedves ismerőseim, hogy gyakran vizet prédikálok és bort iszom. Most néhány kortyot, pontosabban 243 km-t javítottam ezen az arányon. Bejártam azt a szakaszt ami ifjúkoromban sok érdekes élménnyel ajándékozott meg. Az érintett helyek egy részét mostanában kocsival szoktam megközelíteni fotózás vagy éppen kisebb erdei séta végett. Az úti cél Komárom volt, és az útvonal bár ismerős, de néhány dolog megváltozott azóta. Például már nem lehet Veszprémvarsány és Kisbér között vonattal utazni. A másik jelentős változás a Győr és Komárom között csendesen, simán suhanó FLIRT volt. (Persze eddig is tudtam, hogy arrafelé gyakran járnak ilyen vonatok, de most utasként is megtapasztaltam ezt.)
A Cuha-völgy most is gyönyörű volt. Azonban a
vonatablakból történő felvételekről le kellett mondanom, mert a Bézé ablakainak csak egy kisebb felső része nyitható "bukóra", az üvegen át történő fotózáshoz pedig egy alapos külső mosáson kellet volna átesni a kis piros motorvonatnak. Ettől eltekintve a tisztaságra nem lehetett panaszom. Amikor győri végállomáson leszálltunk, már egy 2 fős takarítóbrigád gondjaiba is vette a szerelvényt.
Délután Komáromból egy kívül-belül felújított szóló Bézével utaztam Fehérvárra. Feltételezem, hogy a motorja szintén áteshetett valami nagyjavításon, esetleg cserén, mert sokkal kifinomultabb hangja volt, mint a hörgő-morgó veszprémi gépnek. Sajnos április óta mindössze két vonatpár jár ezen a vonalon, pedig valamikor nemcsak a Győr - Pécs közötti gyors és a Győr - Siófok "fürdős vonat" járt erre, hanem a Lipcse és Fonyód között közlekedő Favorit expressz is. Régebben a teherforgalom is jelentős volt, a Mór környéki szénbányáknak és ipari üzemeknek (Balinka, Bodajk, Pusztavám) köszönhetően.
Nem vagyok az a megbánós és "mi lett volna ha?" jellegű kérdéseken rágódó típus, de azért egy dolgot komolyan sajnálok. Kár, hogy annak idején a CMENA
(szmena) 8 M fényképezőgépemmel nem csináltam néhány felvételt, például Kisbéren vagy Veszprémvarsányban, ahol esetenként 4 vonat találkozott. Lett volna alkalmam még AB motorkocsikat és 324-es gőzösöket is megörökíteni.
Említést érdemel még Moha-Rakodó állomás, ahol jelentős fémhulladék-feldolgozó telep van és első ránézésre az ott lévő mozdonyokról nehéz eldönteni, hogy feldolgozásra várnak, vagy tolató szolgálatot látnak el. Talán megérne ez a telep egy fotós kirándulást, de itt már az a megmarad két személyvonatpár sem áll meg. Tehát marad az autós megközelítés.
Végül, ha már nosztalgiautazásról van szó, álljon itt egy kép egy székesfehérvári peronbüfé megmaradt bódéjáról. Volt idő amikor majdnem minden peronon volt ilyen, ahol olcsón lehetett szendvicseket, sört, édességet és hasonlókat kapni. A "ház specialitása" azonban az 1 deci vörös vagy fehér wermouth volt. Édes-fanyar íze (számomra) hozzátartozott a vonatos utazásokhoz.
