Karácsony

MINDEN KEDVES BARÁTOMNAK ÉS OLVASÓMNAK BOLDOG BÉKÉS ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

Őszi vasútfotók

Felhők a 20-as vonal felett. (Márkó, november 2.)



A V43 Veszprém felé húzza a vonatát. (November 2.)



A MÁV-TRAKCIÓ 2-es számú Traxx mozdonya gyorsvonattal
Szombathely felé. (Herend, november 3.)



A GYSEV Sisi matricás Taurusa egy herendi átjáróban.
 (November 3. délután fél kettő körül)

Egy órával később a szombathelyi személyvonat élén. (Herend)

Tűz és víz

"Time Warp" házilag

Családi szalonnasütés Kiscsőszön
120 Frame/Sec sebességgel rögzítve.

Az átlagos videók sebessége 25 - 30 képkocka másodpercenként, amit az ember már valósághű mozgásnak érzékel. Ha egy ilyen felvételt próbálunk meg lassítva lejátszani, folyamatos film helyett szaggatott képsorozatot kapunk. A megoldás: nagyobb sebességgel rögzített videó normál tempójú lejátszása. Ilyenkor a mozgások olyan apró részletei is feltűnnek, amiket (rövidségük miatt) szabad szemmel nem érzékelnénk.

Tehát egy kis szójátékkal élve: a jó lassított felvétel titka a gyors felvétel.

Ugyanaz a tűz 240 FPS felvételen.

Ezzel a technikával lefilmezhető  pl. a lövedék, robbanások és más gyorsan lezajló események. Esetenként 30.000 FPS ( 30 ezer képkocka másodpercenként! ) sebességgel történik a felvétel. Az egyik nehézség, hogy olyan kamerákra van szükség, amelyek képesek másodpercenként több ezer képet rögzíteni. A másik probléma a megvilágítás, hiszen nagyon rövid idő alatt kell a kép elkészítéséhez szükséges "fénymennyiségnek" a kamera érzékelőjébe jutnia. Ezt csak igen drága professzionális felszereléssel lehet megvalósítani.

Szombathelyi szökőkút 120 FPS felvételen.

Ajánlom az érdeklődőknek a Time Warp című sorozatot, ahol számos érdekes felvétel látható ebben a témakörben.

Jóval szerényebb szinten, de azért az amatőrök világában is lehet hasonló kísérleteket folytatni. Néhány gyártó, (CASIO, FUJIFILM) hozott forgalomba olyan fényképezőgépeket, amik alkalmasak nagy sebességű videók készítésére.

A szökőkút 240 FPS-el.

Az itt bemutatott videókat a Fujifilm FinePix HS10 kamerámmal készítettem, ami maximum 1000 FPS  felvételekre képes.

A fűzfői teher

A Veszprém -Lepsény (27) vonalon már 2007 tavasza óta nincs személyforgalom. Pedig valamikor akár Dombóvárig is el lehetett utazni átszállás nélkül. Kiváló észak-déli összeköttetés lehetett volna Győr -  Veszprém - Csajág (kapcsolódás a Balaton északi partjához) - Lepsény (összeköttetés a déli parttal) -  Dombóvártól pedig Pécs, illetve Kaposvár felé. Sajnos azonban a  Lepsény - Dombóvár szakasz (egykori 49-es vonal)  nagy részén már a vágányokat is felszedték.

Az egyik veszprémi  "Nagy Dácsia" (M47) gépmenetben Fűzfő felé.

A Hajmáskér és Vilonya-Királyszentistván között hetente kétszer még lehet tehervonattal találkozni, ami  Fűzfőgyártelep és környékének üzemeit szolgálja ki. 

Festői táj! A Séd Királyszentistvánnál  a vasútvonal közelében.

A pálya Királyszentistván felől nézve Sóly (Hajmáskér) felé.

A Vilonya-Királyszentistván állomás közelében az átjáróban lévő teljes sorompót leszerelték. Így a tehervonatok megállnak az országút előtt és a vonat személyzete biztosítja az átjárást. A videón egy ilyen megállást örökítettem meg.

Árpád motorvonat

2012. július 25-én a Balaton déli partján járt az "Árpád" sínautóbusz.

A Ganz gyárban az 1930-as években fejlesztett típus jelentős hírnevet szerzett a magyar iparnak. Az első, Árpád vezérről elnevezett példány, 1934-ben Budapest és Bécs között - egy megállással - 2 óra 58 perc alatt teljesítette a 278 km-es távot. (A mai railjet szerelvények menetideje ezen a szakaszon 2 óra 50 perc.) 1936-tól további járművek álltak forgalomba Budapest és néhány nagy város között.

A sorozat első jelentős nemzetközi sikere az Egyiptomi Államvasutaknak szállított 10 db  jármű, amiket a Ganz saját fejlesztésű légkondicionálókkal szerelt fel. Európában ekkor még igen kevés gyártó dicsekedhetett ilyen kényelmi megoldásokkal. A kiváló futásteljesítményének köszönhetően újabb megrendelés érkezett Egyiptomból, 10 db ikermotorkocsi, majd kettő poggyászteres motorkocsi szállítására. Szintén a 30-as években szállítottak Argentínába először 34, majd további 38 db járművet. Került még néhány európai országba is az Árpád rendszerű sínbuszokból.

Sajnos a MÁV Árpád típusú motorosainak nagy része a II. világháború alatt megsemmisült, illetve más országokba került. Végül egyetlen működőképes példány maradt, a 23-as pályaszámú Tas, ami a GYSEV-nél dolgozott és 1975-ben selejtezték. 1987-ben a MÁV Szolnoki Járműjavító műhelye újította fel  és jelenleg a MÁV Nosztalgia Kft. üzemelteti.

Főbb műszaki adatok:

Motor: Ganz - Jendrassik, dízel, 220 LE
Erőátvitel: négyfokozatú mechanikus
Legnagyobb sebesség: 110 km/óra
Hossz: 22 m
Szolgálati tömeg: 31 t
Ülőhelyek száma: 72

Források:
Villányi György: 75 éves az Árpád sínautóbusz család Vasútgépészet 2009/4
http://www.mavnosztalgia.hu

"Mintha ciánoztak volna..."

Nem lesz semmiféle horror. Csupán egyik vendéglátással (is) foglakozó ismerősöm sok-sok évvel ezelőtti   kijelentését idéztem a címben, aki így jellemezte az augusztus 20. utáni balatoni forgalmat. Lassan vége a nyárnak, még akkor is ha én nem  látom annyira drámaian a helyzetet.

Régebben már megfogadtam, hogy nem tervezek el előre semmit a szabadságra, mert úgyis másképpen alakul. Azonban nemcsak a tervezésnek vannak árnyoldalai, hanem a fogadkozásoknak is. Tehát gondolatban csak megvoltak azok a "sarokpontok" amik a nyári pihenésre vonatkoztak. 

Voltak amik megvalósultak, (Komárom, a Vasúttörténeti Park, tehervonat fotózása a királyszentistváni sziklánál) és voltak amik nem (MÁV Könyvtár, a Franciavágás - Városlőd erdei vasút nyomainak felderítése). Adódtak szép számmal előre nem tervezett, de igen kellemes programok is. (Kilátó az Írott-kő tetején, Léka vára Ausztriában, Mackó Múzeum Bükön, az ikervári vízerőmű.)

Tehát sok beszámolóval adós vagyok, amiket talán most lassan pótolni fogok, de nem feltétlenül kronológiai sorrendben.

A Vasúttörténeti Parkban a 424-esen.
A felvételt Goda László barátom készítette.

Vonatfotók Komáromból

A Stadler FLIRT motorvonat indulásra vár Győr felé.

GYSEV gyorsvonat érkezett Budapest felől,
 élén az ÖBB-től bérelt Taurussal.

Tartálykocsik hosszú sorát húzza a Gigant.

Konténervonat élén a Train Hungary Csaurusza.

A  007-es Taurus a MÁV Trakció gépe.

Railjet halad át az állomáson.

Múltidéző vonatozás

A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején gyakran jártam Veszprémben. (Nem gondoltam, hogy húsz év múlva ez a város lesz az otthonom. ) Polgárdiból akkor még nemcsak Fehérváron keresztül, hanem akár egy csajági átszállással a Lepsény - Veszprém vonalon is célba érhettem. Hazafelé azonban legtöbbször egy harmadik lehetőséget választottam. A Bakonyon át Veszprémvarsányig, onnan a  Pápa - Tatabánya vonalon Kisbérig, ahol újabb átszállással  jutottam el Székesfehérvárra. A racionális gondolkodású olvasó bizonyára azt gondolja, hogy alaposan félreprogramozták az agyamban a GPS-t

Talán okkal mondhatják rám kedves ismerőseim, hogy gyakran vizet prédikálok és bort iszom. Most néhány kortyot, pontosabban 243 km-t javítottam ezen az arányon. Bejártam azt a szakaszt ami ifjúkoromban sok érdekes élménnyel ajándékozott meg. Az érintett helyek egy részét mostanában  kocsival szoktam megközelíteni fotózás vagy éppen kisebb erdei séta végett. Az úti cél Komárom volt, és az útvonal bár ismerős, de néhány dolog megváltozott azóta. Például már nem lehet Veszprémvarsány és Kisbér között vonattal utazni. A másik jelentős változás  a Győr és Komárom között csendesen, simán suhanó FLIRT volt. (Persze eddig is tudtam, hogy arrafelé gyakran járnak ilyen vonatok, de most utasként is megtapasztaltam ezt.)

A Cuha-völgy most is gyönyörű volt. Azonban a vonatablakból történő felvételekről le kellett mondanom, mert a  Bézé ablakainak csak egy kisebb felső része nyitható "bukóra", az üvegen át történő fotózáshoz pedig egy alapos külső mosáson kellet volna átesni a kis piros motorvonatnak. Ettől eltekintve a tisztaságra nem lehetett panaszom. Amikor győri végállomáson leszálltunk, már egy 2 fős takarítóbrigád gondjaiba is vette a szerelvényt.

Délután Komáromból egy kívül-belül felújított szóló Bézével utaztam Fehérvárra. Feltételezem, hogy a motorja szintén áteshetett valami nagyjavításon, esetleg cserén, mert sokkal kifinomultabb hangja volt, mint a hörgő-morgó veszprémi gépnek. Sajnos április óta mindössze két vonatpár jár ezen a vonalon, pedig valamikor nemcsak a Győr - Pécs közötti gyors és a Győr - Siófok "fürdős vonat" járt erre, hanem a Lipcse és Fonyód között közlekedő Favorit expressz is. Régebben a teherforgalom is jelentős volt,  a Mór környéki szénbányáknak és ipari üzemeknek (Balinka, Bodajk, Pusztavám) köszönhetően.

Nem vagyok az a megbánós és "mi lett volna ha?" jellegű kérdéseken rágódó típus, de azért egy dolgot komolyan sajnálok. Kár, hogy annak idején a CMENA (szmena) 8 M fényképezőgépemmel nem csináltam néhány felvételt, például Kisbéren  vagy Veszprémvarsányban, ahol esetenként 4 vonat találkozott. Lett volna alkalmam  még AB motorkocsikat és 324-es gőzösöket is megörökíteni.


Említést érdemel még Moha-Rakodó állomás, ahol jelentős fémhulladék-feldolgozó telep van és első ránézésre az ott lévő mozdonyokról nehéz eldönteni, hogy feldolgozásra várnak, vagy tolató szolgálatot látnak el. Talán  megérne ez a telep egy fotós kirándulást, de itt már az a megmarad két személyvonatpár sem áll meg. Tehát marad az autós megközelítés.

Végül, ha már nosztalgiautazásról van szó, álljon itt egy kép egy székesfehérvári peronbüfé megmaradt bódéjáról. Volt idő amikor majdnem minden peronon volt ilyen, ahol olcsón lehetett szendvicseket, sört, édességet és hasonlókat kapni. A "ház specialitása" azonban az 1 deci vörös vagy fehér wermouth volt. Édes-fanyar íze (számomra) hozzátartozott a vonatos utazásokhoz.

Képek Márkóról

A terepen gyakorolt vonatfotózásnak kellemes "mellékhatásai", hogy sokat van szabadban az ember és próbál érdekes helyeket felfedezni.

Márkó a XVIII. században alakult ki, jelentős német ajkú lakossággal. Az 1834-es tűzvészre emlékezve 1839-ben készült el a kálvária kápolna 14 stációval. A II. világháború, majd az orosz katonai lőtér komoly károkat okozott az épületben, amit 1991-re - a település megalakulásának 250. évfordulójára - szépen felújítottak.

A mintegy 1200 lakosú község Veszprémtől nyugatra néhány kilométerre található. A kápolna mellől nagyszerű a kilátás a falura és a Veszprém - Szombathely vasútvonalra. Távolabbra tekintve (délen) pedig a Malom-hegyet és a Csatár-hegyet láthatjuk. 

A 909. sz. gyorsvonat Szombathelyről Veszprém felé.

  

Egyéb érdekes látnivaló két vonat között.

Rózsabogár "természetesen" a vadrózsában.



Veszprém felé tart a "Liszt Ferenc" Taurussal a 907-es számú gyors.

Májusi képek a Bakonyból

A 20-as számú (Székesfehérvár - Szombathely) vasútvonal Városlőd előtt északi irányba fordul. Majd a 8-as út alatt  "átbújva" egy U alakú ív után mégis visszakanyarodik a község felé.

Az U alakú kanyarban a Csehbánya felé vezető út felüljárójáról nézve.

Városlőd szó szerint a hegyek között, igen szép környezetben fekvő település. További vonzerő - különösen a vasútkedvelők számára -, hogy a már említett 20-as vonal szinte a falu közepén vezet át.

Ajkáról Veszprém felé tartó gyorsvonat a Torna patak felett.

Az Ajka - Alsócsinger szakaszon már csak tehervonatok járnak néha. Egykor ezen a vonalon húzta a szénnel megrakott vagonokat a Csingervölgy gőzös, ami 2007-ben került vissza Ajkára. A kiállított mozdony példaértékű felújításon esett át, és szép gondozott környezetben láthatjuk ma is.

Az utolsó képen az úrkúti mangánbánya egykori épülete látható. Szén után kutatva fedezték fel itt a mangánércet 1917-ben. A mangánt az acélgyártásban használják fel.

Tar Sándor: A mi utcánk

(HANGOS)KÖNYV AJÁNLÓ

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!"
                           (Máté evangéliuma 7. fejezet) 

Első hallgatáskor egy harminc évvel korábban látott film képei idéződtek fel bennem. Ettore Scola Csúfak és gonoszak című filmje ugyan más környezetben játszódik és szereplőinek habitusa is eltér "A mi utcánk" lakóitól, de van valami, ami nagyon is összeköti őket. A szegénység és a kilátástalanság. 

"A mi utcánk alig egy kilométer hosszú földút, a faluba tartó műútból ágazik, valamikor az is földút volt, aztán kikövezték, aszfaltozták, ezt nem. Lehetett volna ez is a falu főutcája, ha nem szegény emberek lakják, akik az utca melletti, egykor belvizes legelőn vertek vályogot, tapasztó földet a házukhoz."

Tar Sándor írása egy alföldi faluban játszódik. A rádióváltozatban mindegyik fejezetet más előadó olvassa fel, amik önálló epizódonként is jó értelmezhetők, de összefüggéseikkel még teljesebbé teszik  a képet.

Tar hősei - bár kissé bizarr kifejezés ez az ő esetükben - jobb sorsra érdemes emberek. Divatos közhellyel élve: a rendszerváltás vesztesei. Valamikor tisztességes munkájuk volt és szép terveket szövögettek családról, házról, megbecsülésről. Legtöbbjüknek azonban már a "postás hozza" a pénzt "...és keveset".

A nap Piroska néni bögrecsárdájában kezdődik, aki tapintatosan két deci bort tölt a három decis pohárba, mert ilyenkor nehezen engedelmeskedik a kéz. Megjelenik Béres, Hesz Jancsi, az egykori népi táncos Sudák, a nagypofájú Dorogi és a többiek. Vida bácsi csak üvegben visz bort a halálosan beteg fiának, aki ápolásra szorul. 

Napközben - ha esik - a Misi Presszóban jönnek össze. Meg akkor is, amikor nem esik. Kiszámolják, hogy Mérő Lajos éppen 6340 órája nem "kufircolt".  Hol van már az az idő amikor pucéran hevertek a sok pénz között Ibolyával? Közben Doroginé Mancika szépen felöltözve kifeküdt a sínekre, de errefelé a vonat is nagyon ritkán jár.

"Ezeket? Isten a saját képére?"

Ilyen gondolatok jártak Végső Márton tiszteletes úr fejében, miközben Sudákot figyelte, aki már egy órája "birkózott" a buszmegálló oszlopával. Egyébként a tiszteletes úr sem ilyen szolgálatot álmodott magának. A maszatos kis gyerekek kigúnyolják az utcán, és nem tudja hogyan kellene velük bánni.  Béres szomszéd pedig "Sanyikámnak" hívja és nála akar gyónni, Tarcsai pedig elküldte a fenébe. 

A mi utcánk kemény, realista alkotás, de nem nélkülözi a finom, visszafogott iróniát sem.

Tar Sándor (1941  - 2005) a debreceni gépipari technikumban érettségizett és gyári munkásként dolgozott 1992-ben történt elbocsátásáig. 1976-ban megnyerte a Mozgó Világ szociográfiai pályázatát. Műveiben hitelesen ábrázolta azt a világot, amiben maga is élt. 1997-ben József Attila-díjjal tüntették ki. 1999-ben hozta nyilvánosságra ügynökmúltját, ami beárnyékolta ugyan pályáját, de mit sem változtatott azon, hogy a XX. század végének egyik legjelentősebb írója volt.

Ez az ajánló a regény rádióváltozata alapján készült, amit többször is végighallgattam. A felvételt Rosenmann Péter és Tamás Benedek készítette. Zenei munkatárs: Demjén Erzsébet, Szerkesztő: Vágó Péter, Rendező: Máté Gábor volt. Felolvasták: Derzsi János, Szilágyi István, Horváth József, Monori Lili, Székely B. Miklós, Soós Edit, Kölgyesi György, Lukáts Andor, Molnár László és Lázár Kati. Úgy gondolom, nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy mély nyomokat hagyjon bennem ez a mű.

Ha a gyermekeimnek egyszer listát állítanék össze, hogy szerintem miket kellene feltétlenül elolvasniuk (meghallgatniuk), ez a regény biztosan szerepelne az elsők között.

Vonatok Fülén

Füle a Székesfehérvár - Tapolca vasútvonal mentén található, 10 km-re Balatonakarattyától. A mintegy 800 lakosú község nevezetessége a XIX. századot idéző Sárréti Tájház. Az árkádos tornácú épületben néprajzi kiállítás látható.

Mondhatnám, személyes kötődésem is van a helyhez, hiszen ifjú koromban gyakran kerékpároztunk át Öcsémmel a szomszédos Polgárdiból, egy kis nézelődésre. Valamikor még kisebb halakat is fogtunk a falu nyugati részén lévő vízfolyásban.

Május 1-én is a szülői házba tartva, illetve hazafelé álltam meg, hogy megörökítsek néhány erre járó vonatot.

A 9714 számú személyvonat hétvégenként Siemens Desiro.

Az S9716 vonat Balatonakarattya felé tart.

Az S9703 Füle megállóhelyen.

Az S9703 indul Székesfehérvár felé.

Nosztalgiavonat a Bakonyban 2012

Remélhetőleg hagyomány teremtődik a Bakonyban! Már volt szerencsém a tavalyi nosztalgiavonatról is beszámolni. Ezúttal nem a 324-es gőzös, hanem a zöld színben pompázó 109 sorozatú mozdony húzta a szerelvényt. Budapest és Veszprém között -hasonlóan a tavalyi járathoz -  a Leo (V42) mozdony segített a vontatásban.

A YouTube emblémára kattintva megnézheted HD minőségben is

A házak mögött elhagyja Eplényt a színes szerelvény.

Emlékké nemesedve

Holnaptól ritkábban lesz mód ehhez hasonló képet készíteni Eplényben.

Liszt Ferenc werbelok Veszprémben

Egyre népszerűbbek hazánkban is a valamilyen jeles alkalomból felmatricázott mozdonyok. Korábban már bemutattam a Kandó Kálmán emlékére feldíszített Traxxot. Most pedig Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára emlékeztető GYSEV Taurust sikerül felvenni. A 2. Magyar Rapszódia hangjaira indult Veszprémből Szombathely felé Húsvét hétfő 18 óra körül.

Kiskutyák (szöveg nélkül)

 

Vonatfotók 2012 március

A CSÖRGŐ az eplényi bokrok között igyekszik vonatával
Zirc felé 2012.03.18-án kora délután.

A 902. sz. szombathelyi gyors élén a TRAXX mozdonnyal.
2012.03.25-én 10 óra előtt Öskünél.

A 907. sz gyors  GYSEV TAURUS géppel,
Szombathelyről Budapest felé.
Öskü 2012.03.25 10 óra után

Vonatsirató

Több hírforrás szerint áprilistól mintegy 400 személyszállító vonattal kevesebb fog közlekedni a MÁV-nál. A korábban újranyitott vonalakat nem zárják be, de minimálisra csökkentik a járatok számát. Nem hagyja érintetlenül a fővonalakat sem a terv. Székesfehérvár és Szombathely között is lényegesen csökken a forgalom.

Photoshop fantázia. Railjet szerelvény és
Mezőhídvég  pusztulófélben lévő állomása közös képen.

Nehéz vitatkozni olyan racionális érvekkel, mint a gazdaságtalanság, párhuzamos közlekedés, kihasználatlanság és hasonlók. Lehet-e azonban kizárólag költséghatékonyság szempontjából megítélni ezt a helyzetet? Persze ha kevés  a pénz (vagy egyáltalán nincs) akkor a többi szempont háttérbe szorul. Akik évek óta megelégedéssel (vagy egyéb lehetőség hiányában) utaztak a megszűnésre ítélt vonatok valamelyikén, nem sokat segít ez a nézőpont. Még akkor sem, ha azt mondják nekik, hogy majd x vagy inkább xx év múlva ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően jobb lesz a helyzet. Jut pénz mindenre, épül-szépül  az ország, lesz fejlett tömegközlekedés, talán még abban a kis faluban is ahol Te laksz. Az xx évet meg is kell érni, és őszintén szólva a korábbi hasonló intézkedéseket sem igazolta mindig az idő.

Sem rendszeres utas, sem közlekedési vagy gazdasági szakember nem vagyok. Kizárólag a vasútbarát, és amatőr vasútfotós szemével nézem a dolgokat. Ezt az álláspontot le lehet sajnálni, mert elsősorban érzelmi alapon közelíti meg a kérdést, de szeretnék néhány érzelemtől mentes gondolatot is felvetni.

Évtizedekkel ezelőtt számtalan nagyüzem működött, sok ezer dolgozóval. Ez jelentős utaslétszámot és  számottevő teherforgalmat is jelentett. Középiskolába és vásárolni vagy ügyeket intézni szintén a városokba jártak a környező településekről. Kevés autó volt és a meglévőket is jóval kevesebben használták rendszeres közlekedésre.

Mezőkomárom. A vasúti híd maradványai a Sió felett.
 (A megszűnt Veszprém - Dombóvár vasútvonal mentén.)

Gondok persze már akkor is voltak. Az 1968-ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepció a vasúti közlekedés egy jelentős részét közútra irányította. Több mint 600 km normál nyomtávú és 300 km keskeny nyomközű vonal szűnt meg. A gazdasági vasutak hálózata is sok száz km-el lett rövidebb. Ma már tudjuk, hogy erősen vitatható lépés volt ez. Sok esetben nem is hatékonysági, hanem politikai szempontok döntöttek.

Ekkor szűnt meg a Veszprém - Alsóörs viszonylat, ami sokak szerint még ma is "életképes" lehetne. Ha másként alakulnak a dolgok, akkor talán ma könnyű motorvonatok közlekedhetnének Győr és a Balaton, vagy akár Bécs és a Balaton között. 

No de hagyjuk a "mi lett volna ha..." típusú álmokat. 

Eplény. A Csörgő húzza a szerelvényét Zirc felé.

A Cuha-völgyi vasút (Veszprém - Győr) hazánk egyik legszebb vonala, mégis mindig fenyegeti ha nem is a megszűnés, de a minimálisra redukált forgalom veszélye. Eplény vasútállomás ha jól tudom, az egykori teherforgalom miatt került a településtől távolra. Ma már azonban ezt semmi sem indokolja, ráadásul a vágányok keresztül vezetnek a falu kellős közepén. (Egyébként gyanítom, hogy más vidékeken is van hasonló helyzet.) Az állomásáthelyezés biztosan nagyon drága lenne, de  egy megálló létesítése esetleg vonzóbbá tenné az utazást arrafelé. El tudnám képzelni, hogy erről a megállóhelyről (vagy akár a jelenlegi állomásról)  - a forgalmas téli hétvégeken -  síbuszok közlekednének a népszerű síarénához. Még azt is megkockáztatom, hogy esetleg egy hétvégi Budapest - Veszprém - Eplény - Zirc vonatnak is lehetne létjogosultsága. Ehhez persze az kéne, hogy időben, költségben és kényelemben megfelelő alternatívát nyújtson a személygépkocsikkal szemben. Megjegyzem, ha a két másik feltétel (kedvező ár és kényelem) teljesül akkor a kirándulók valószínűleg elfogadnák a némileg hosszabb menetidőt.

Lehangoló állapotú váróterem, egy működő fővonal mentén.
Itt  még a vonatok is megállnak, de a hely neve maradjon titok.

Veszprém vasútállomásról régebben nemcsak Szombathely, Budapest és Győr irányába indultak vonatok, hanem a már említett Alsóörs, illetve Dobóvár felé is. Sőt, létezett még egy rövid ideig Veszprém - Dombóvár - Kaposvár gyorsvonat is. Akkor még - mint sok más hasonló állomáson - étterem, újságos és ajándékbolt is üzemelt. Ma a megérkező vagy éppen vonatra váró vándor egy egyszerű kávézót sem talál. Sok helyen pedig még a kulturált mellékhelyiségek sem állnak rendelkezésre. Mondhatni (némi iróniával) elköltöztek ezek a dolgok benzinkutakhoz. 

Régen a MÁVAUT nevű vállalat irányította és szervezte a vonat- és az autóbusz közlekedést. Gyermek voltam még akkor, így nem tudom mennyire működött hatékonyan, de arra emlékszem, hogy a  hatezres lélekszámú szülőfalumban autóbusz helyi járat közlekedett a vasútállomás és a település másik, távoli végpontja között. Természetesen összhangban az érkező és induló vonatokkal. Akkoriban a helyközi buszok menetrendjét is a vasúti közlekedés figyelembevételével szervezték. Nem luxus az a mai nehéz anyagi viszonyok között, hogy alig van valami összehangoltság a két közlekedésforma között? Azt nem igazán tekinteném összehangolásnak, hogy "megszüntetjük a vonatot, mert elérhető a település autóbusszal". 

Napjainkban már kevesen járnak vonattal a munkahelyükre, hiszen a sok embert foglakoztató üzemek száma is csökkent. Sokan útra kelnek azonban - "praktikusan" autóval -, hogy egy-egy  városszéli bevásárlóközpontban vásároljanak.  Biztosan vannak olyan áruházak amik a vasút közelében találhatók, illetve akár egy új üzlet létesítésénél is szempont lehetne ez. Akár még az áru egy része is érkezhetne vasúton.

A szépen rendben tartott Porva-Csesznek vasútállomás. 

Az árufuvarozásról jutott eszembe. Gondolom az élénk teherforgalommal rendelkező szakaszokon, a személyszállítás költségei is szerényebbek lehetnek. Hiszen nem kizárólag a személyforgalom miatt kell fenntartani az infrastruktúrát. Több előnnyel is járna, ha akár adminisztratív eszközökkel és/vagy kedvező feltételek biztosításával a vasútra lehetne terelni a közúti áruszállítás egy jelentős részét. 

Ma hatalmas kamionok dübörögnek át lakott területeken, és természetvédelmi szempontból értékes területek mellett. Jelentős környezeti terhelést okoznak még akkor is ha a járművek nagy része már korszerű.  Nem ritka az olyan kamion, aminek a motorteljesítménye vetekszik egy közepes mozdonyéval, ami azért jóval több áru továbbítására képes. Nyilván három zsák krumpliért nem érdemes tehervagont rendelni, de  akár gazdaságossági, akár környezetvédelmi szempontból vizsgáljuk a kérdést, van mit megfontolni.

Nem hiszem, hogy az én kusza gondolataim fognak megmenteni akár egyetlen vonatot is. Azt sem kétlem, hogy néhány esetben valóban a megszüntetés tűnik a legjobb lehetőségnek. De azért a szívem mélyén reménykedem abban, hogy a jövőben is sokszínű témát fog kínálni a fotózáshoz a vasút. Ezek egy "önző" vasútbarát elképzelései, de talán nem állnak távol az utasok szempontjaitól sem.

Legjobb lesz ha megyek fényképezni, amíg van mit...

Linkajánló:

http://iho.hu/hir/elkeseredett-reakciok-a-vonatritkitasra-120310

Téli képek

Gerence patak (Bakonybél közelében)

Gerence-völgy autóspihenő

Alsódörgicsei templomrom

Kilátás a templomrom felől

A kamera másik oldalán

Tihany a Belső tó felől