Az igazi vasútbarátnak nagyszerű gép a Szili és Csörgő is, de azért a szíve mélyén reménykedik, hogy néha sikerül egy-egy különleges, ritkább járművet is lencsevégre kapni. Kicsit irigykedve gondol azokra, akik az 1-es vonal (Bp. - Hegyeshalom) mentén fotózhatnak rendszeresen.
Így igazán megörültem, amikor megláttam a fehérvári vasútállomáson a DB Schenker Romania Phoenix mozdonyát.
Az 5100 kW teljesítményű és akár 200 km/h sebességre is képes Phoenix a román Softronic cég gyártmánya, és műszaki paraméterei alapján méltó vetélytársa lehet akár a Siemens, vagy a Bombardier vontatójárműveinek is.
Egyébként a román mozdonyok nem ismeretlenek Magyarországon. Az 1970-es években a bukaresti Augusztus 23 Művekben gyártott dieselekből remotorizálás és modernizálás után még ma is sok teljesít szolgálatot a MÁV vonalain M47 ("Nagy Dácsia") és M43 ("Kis Dácsia") néven.
Nagy Dácsiák a veszprémi állomáson.
A CFR flottájának jelentős részét teszik ki a svéd eredetű ASEA ("Csaurusz") mozdonyok. Ezzel a típussal is találkozhatunk néha a magyar vonalakon.
Április 21-én turistákat szállító különvonat közlekedett Bécs és Székesfehérvár között az ÖBB Erlebnisbahn szervezésében. A szerelvényt Magyarországon a retro festésű 2143-as Csörgő húzta és Komárom felől érkezett a királyok városába. Kora este pedig Veszprém - Celldömölk - Sopron irányba távozott.
Kicsit sajnáltam, hogy ebben az évben a nosztalgiavonat nem érintette Veszprémet, de bizonyára megvoltak ennek a műszaki (és esetleg üzleti) okai. Így a megszokott eplényi fotóshely nem jöhetett szóba. Jó előre, gondosan megterveztem, hogy hol és mikor fogok felvételeket készíteni. A Zric -Bakonyszentlászló - Zirc betétjárat örvendetesen megnövelte a szóba jöhető lehetőségeket. Egy héttel korábban (kisebb túra keretében) végig is jártam a tervezett helyszíneket, Zirc-Kardosréten és Bakonyszentlászló déli részén. Vinye mostanában nagyon divatos lett a kirándulók körében, ezért a várható zsúfoltság miatt nem számoltam vele.
Szombaton reggel tehát a pontos tervvel, térképvázlatokkal felszerelve útnak indultam Zirc felé, és még a kádártai körforgalomig sem értem el, amikor már tudtam, hogy másképpen lesz, mint ahogy kigondoltam.
Zircen hagytam az autót (még könnyű volt helyet találni a korai időpont miatt), és a 8:51-kor induló menetrend szerinti vonattal elmentem Porva - Csesznek vasútállomásig.
Ott egy barátságos fiatalember és egy hölgy invitálta a turistákat a Vasúttörténeti kiállítás megtekintésére. A felpróbálható vasutasegyenruhákban sok vidám kiránduló fotóztatta magát, de számomra az igazi "aranybányát" a korabeli dokumentumok, újságkivágások és menetrendrészletek jelentették. Ezeket biztosan meg fogom nézegetni még egyszer alaposabban.
Útnak indultam az állomástól észak felé, hogy megfelelő helyet találjak a felvételkészítéshez. Csábító lett volna az alagutaknál fotózni, de már nem voltam benne biztos, hogy időben odaérnék. Ezért kb. 2 km séta után úgy döntöttem itt az ideje állványra helyezni a gépet. Amikor viszonylag rövid időre jelenik meg felvételünk tárgya, gyakran nagy dilemma az amatőröknél, hogy videó vagy fénykép készüljön. Most viszonylag könnyű volt a választás, mert a madárdalos erőt fellármázó gőzös hangját is szerettem volna megörökíteni.
Visszafelé már kényelmes tempóban sétálhattam, hogy elérjem a zirci vonatot, amiről leszállva még éppen megörökíthettem a Bakonyszentlászlóra induló fotósjáratot. Jobb lett volna a fényviszonyok miatt a másik oldalról, de tiszteletben tartottam a vasúti őr (egyébként udvarias) kérését.
Mikor Bakonyszentlászlóra értem, még nyoma sem volt a vonatnak, de a lelkes tűzoltócsapat már készülődött, hogy vizet adjon a mozdonynak. Sajnos közben a felhőkből is érkezett egy kis víz,aminek most sem a munkájukat végzők, sem az érdeklődők és fotósok nem örültek igazán.
Sikerült még rögzítenem egy indulást Vinye megállóhelyről, de a 16 órás indulást Zircről már nem. Pedig itt maradt volna az egyetlen előre tervezett pont az utam során a várostól északra Kardosrét közelében. Ezt már végképp elmosta az eső. Összességében így is kellemes élmény volt.
