Árpád motorvonat

2012. július 25-én a Balaton déli partján járt az "Árpád" sínautóbusz.

A Ganz gyárban az 1930-as években fejlesztett típus jelentős hírnevet szerzett a magyar iparnak. Az első, Árpád vezérről elnevezett példány, 1934-ben Budapest és Bécs között - egy megállással - 2 óra 58 perc alatt teljesítette a 278 km-es távot. (A mai railjet szerelvények menetideje ezen a szakaszon 2 óra 50 perc.) 1936-tól további járművek álltak forgalomba Budapest és néhány nagy város között.

A sorozat első jelentős nemzetközi sikere az Egyiptomi Államvasutaknak szállított 10 db  jármű, amiket a Ganz saját fejlesztésű légkondicionálókkal szerelt fel. Európában ekkor még igen kevés gyártó dicsekedhetett ilyen kényelmi megoldásokkal. A kiváló futásteljesítményének köszönhetően újabb megrendelés érkezett Egyiptomból, 10 db ikermotorkocsi, majd kettő poggyászteres motorkocsi szállítására. Szintén a 30-as években szállítottak Argentínába először 34, majd további 38 db járművet. Került még néhány európai országba is az Árpád rendszerű sínbuszokból.

Sajnos a MÁV Árpád típusú motorosainak nagy része a II. világháború alatt megsemmisült, illetve más országokba került. Végül egyetlen működőképes példány maradt, a 23-as pályaszámú Tas, ami a GYSEV-nél dolgozott és 1975-ben selejtezték. 1987-ben a MÁV Szolnoki Járműjavító műhelye újította fel  és jelenleg a MÁV Nosztalgia Kft. üzemelteti.

Főbb műszaki adatok:

Motor: Ganz - Jendrassik, dízel, 220 LE
Erőátvitel: négyfokozatú mechanikus
Legnagyobb sebesség: 110 km/óra
Hossz: 22 m
Szolgálati tömeg: 31 t
Ülőhelyek száma: 72

Források:
Villányi György: 75 éves az Árpád sínautóbusz család Vasútgépészet 2009/4
http://www.mavnosztalgia.hu

"Mintha ciánoztak volna..."

Nem lesz semmiféle horror. Csupán egyik vendéglátással (is) foglakozó ismerősöm sok-sok évvel ezelőtti   kijelentését idéztem a címben, aki így jellemezte az augusztus 20. utáni balatoni forgalmat. Lassan vége a nyárnak, még akkor is ha én nem  látom annyira drámaian a helyzetet.

Régebben már megfogadtam, hogy nem tervezek el előre semmit a szabadságra, mert úgyis másképpen alakul. Azonban nemcsak a tervezésnek vannak árnyoldalai, hanem a fogadkozásoknak is. Tehát gondolatban csak megvoltak azok a "sarokpontok" amik a nyári pihenésre vonatkoztak. 

Voltak amik megvalósultak, (Komárom, a Vasúttörténeti Park, tehervonat fotózása a királyszentistváni sziklánál) és voltak amik nem (MÁV Könyvtár, a Franciavágás - Városlőd erdei vasút nyomainak felderítése). Adódtak szép számmal előre nem tervezett, de igen kellemes programok is. (Kilátó az Írott-kő tetején, Léka vára Ausztriában, Mackó Múzeum Bükön, az ikervári vízerőmű.)

Tehát sok beszámolóval adós vagyok, amiket talán most lassan pótolni fogok, de nem feltétlenül kronológiai sorrendben.

A Vasúttörténeti Parkban a 424-esen.
A felvételt Goda László barátom készítette.