Oroszok Tapolcán

Nem a spájzban, mint Keleti Márton legendás filmjében*, hanem a vasútállomáson.

Még egy hét és újra átveszik az "uralmat" a Csörgők, és Bézék az északi parton. Esetleg néhány Desiro motorvonat vetődik még errefelé. No nem mintha a megszokott gépeket nem szeretném, de ugye "a változatosság  gyönyörködtet". Ma azonban még a nyári menetrendnek köszönhetően volt szerencsém találkozni az 50. születésnapját ünneplő Szergejjel (M62) és nagy és erős "nővérével", Ludmillával.

Ludmilláról, a legerősebb magyarországi dízel mozdonyról már korábban írtam a:

http://railjet.blogspot.hu/2013/12/randi-ludmillaval.html bejegyzésben.
Most a GYSEV Keszthely - Szombathely között közlekedő  gyorsvonattal járt Tapolcán.

Szintén a Luganszki Mozdonygyárból került ki az egykor M62 ma 628 típusjelű Szergej, amiből még ma is több dolgozik hazánkban, elsősorban tehervonatok élén. Most a 16 óra 55 perckor induló  (Déli pályaudvarig közlekedő) TEKERGŐ gyorsvonatot  húzta (valószínűleg Szabadbattyánig). 

Természetesen azért maradt feladat a Csörgőknek (M41) is. A "retro festésű" 2143-as ma a Pécsre 16 óra 40-kor induló  sebes vonatot továbbította.


M41 (418) "Csörgő"
GANZ-MÁVAG (Magyarország)
1324 kW (~1800 LE)
100 Km/h
370 kN indító vonóerő

Forrás: MÁV Trakció

M62 (628) "Szergej"
Luganszki Mozdonygyár (Szovjetunió)
1965 - 74
1470 kW (~2000 LE)
100 Km/h
370 kN indító vonóerő

Forrás: MÁV Trakció


(BR232) Ludmilla
Luganszki Mozdonygyár (Szovjetunió)
1970- 82
2400 kW (~3200 LE)
120 Km/h

Forrás: GYSEV

Tapolca kb. 16 ezer lakosú város, a Balaton északi partján közlekedő vonatok végállomása. Valamikor jelentős csomópont, mondhatni vasutas város volt. Napjainkban  a Tapolca - Balatonfüred - Székesfehérvár - Budapest vonalon kívül még Ukk - Celldömölk illetve Keszthely - Balatonszentgyörgy felé is  indulnak innen vonatok.Legtöbben a tavas barlangjáról és a környékbeli vulkanikus eredetű hegyekről ismerik. Hangulatos sétahely a belvárosi Malom-tó és környéke.

* A fiatalabbak kedvéért. Keleti Márton A tizedes meg a többiek című filmjéről van szó, ami - micsoda véletlen - szintén 50 éves. Ebben a műben hangzott el  a mára szállóigévé vált "Az oroszok már a spájzban vannak!" mondat. 

Ki járt Perkovićban?

Perković állomás

Sok nagyszerű és érdekes helyre ellátogathat a magyar turista Horvátországban. Említhetném a mesés "ékszerdobozt" Dubrovnikot, vagy a jelentős római emlékeket őrző forgalmas kikötővárost, Splitet, esetleg a  Makarskai Riviérát, vagy éppen a Krka Nemzeti Parkot. Nem is szólva a csodálatos szigetvilágról.

Sorolhatnám oldalakon keresztül a "kötelező" látnivalókat, de vajon ki járt Perkovićban?

Šibenik állomás egykori épülete...

Laura lányommal. mi tettünk egy rövid vonatos túrát az említett településre (nyaralásunk helyszínéről) Šibenikből. A hétköznapokon érvényes menetrend irigylésre méltó a hazai mellékvonalakhoz képest. 8 járat közlekedik ezen a 25 km-es szakaszon. Szombaton és vasárnap azonban be kell érni az utazónak egy reggeli és egy délutáni (esti) vonattal.

...és a jelenleg használatos (kevésbé vonzó) épületrész.

A város vasútállomásán akár otthon is érezhettük volna magunkat. Látszik, hogy ott sem költenek túl sokat a kis forgalmú mellékvonalak épületeire. A mellékhelyiség leírásától, most eltekintenék. A jegykiadó és a kis váróterem viszont kivétel volt. Talán a közelmúltban esett át egy belső felújításon.

 Nem voltam igazán felkészülve a "Kérek kettő menettérti jegyet Perkovićba!" mondat spontán előadására, de "bölcs" előrelátással felírtam magamnak előre, hogy mit szeretnék. A "Hvala!"  (köszönöm) és a "Dovidenja!" (viszontlátásra) már ment könnyedén.

A Svéd-Olasz gyártmányú motorkocsi

Könnyen kitaláltuk, hogy melyik vonatra kell felszállni, mert egyetlen HŽ 7 122 motorkocsi várakozott. Ezt az akár 130 km/óra sebességre is képes típust az 1980-as években a svéd Kalmar és az olasz Fiat-Ferroviaria cégek gyártották és 1996-ban került a Horvát Vasutakhoz.

Laura

14 óra 10 perckor indultunk. Belül tiszta és rendes benyomást keltett a jármű. A vezetője (magyar hangja Gesztesi Károly) valamit ügyködött egy kapcsolószekrény-félében és megkezdte működését a kissé hangos, de hatásos légkondicionáló.

Egyszerű, de tiszta és rendes

A 60 év körüli barátságos kalauz a jegyeinket "klasszikus" lyukasztóval kezelte és minden tovább nélkül megengedte, hogy fotózzunk belülről is. Optimista becsléssel, 20 - 30%-os kihasználtsággal indultunk el és ez nem változott lényegesen a közbeeső hat megállóhelyen sem.

Primorsko Vrpolje állomás (A felvétel az ablaküvegen át készült.)

Egy komolyabb emelkedőnél még a klímát is kikapcsolta a vezető. (A kisebb autóval rendelkező sorstársaim biztosan ismerik ezt "teljesítménynövelő" technikát.)

Néhány napja itt erőtűz volt. (A felvétel az ablaküvegen át készült.)

Bár (érthető okokból) a 130-as tempó közelébe sem kerültünk a hegyek között, de menetrend szerint (fél óra alatt) megérkeztünk a végállomásra.

Perković állomáson

A szép környezetben lévő Perković állomásról tovább lehet utazni Knin  vagy Split felé. Húsz percünk maradt a nézelődésre, fotózásra és 14 óra 56 perckor indultunk vissza, természeten ugyanazzal a járművel és személyzettel.

Egy kis szoc-reál hangulat.
Šibenikben sem lakik mindenki tengerparti villában.

Csekély tapasztalat ez a horvátországi vasutakról, így csak egy következtetést vonnék le. Érdemes tovább tanulmányozni a területet. Napokkal később, hazafelé Kaproncán (Koprivnica) átautózva láttam az állomásnál, hogy itt még sok érdekes fotós téma vár.

Tehát Dovidenja!

A technikai információk egy horvát vasúti portálról származnak:
http://www.vlakovi.com

A Horvát Vasút hivatalos honlapja:
http://www.hzpp.hr