Füst ment a szemembe

Tisztázzuk az elején! Bizonyára néhányan rengeteget dolgoztak azért, hogy a Bakonyvasút napja élmény és emlék legyen az utasoknak - köztük a sok gyermeknek - és a vasútbarátoknak egyaránt. Ők elismerést érdemelnek.

Nekem azonban füst ment a szemembe. Nem tudom hogy történhetett, hiszen a 324-es gőzös ott maradt Tatabányán, a "svéd acél" meg nem füstöl annyira. Persze a Nohab is nagyszerű mozdony, de ugye ha az ember fia magyaros szűzérmékre készült, a rántott borda mégsem ugyanaz az élmény.

Lehet ugyan azt mondani, hogy aki nem vett jegyet, csak bámészkodott (kamerával a kezében), most ne pattogjon. Inkább örüljön, hogy kirándult egy jót a Bakonyban! Örültem is. De még nagyobb lett volna az örömöm, ha egy szép, színes bejegyzéssel népszerűsíthetem a vasúti közlekedést és a nosztalgia utazásokat.  Egyébként is aki egyszer bámészkodó, talán máskor majd utazik.

Már ha lesz mivel, és hová. Például Veszprémbe nosztalgiavonattal 2014 óta már nem. Pedig korábban az Eplénynél felfelé igyekvő gőzmozdony hangja és látványa lenyűgöző volt!

Nem mellesleg az idén van a Cuha-völgyi vasút 120. születésnapja. Tavaly Bödecs úr, a Bakonyvasút Szövetség elnöke még arról beszélt, hogy esetleg megpróbálnak erre az évfordulóra kettő gőzöst is "ide hozni". Gondolom, nem az ő hibája, hogy nem így sikerült.

Füst ment a szemembe! Mert a zirci vasútállomáson berendezett fotókiállítás - ahol Bödecs úrral váltottunk néhány szót - már nincs. Kellett a Volánnak, melegedő helyiség. Az ugye mégis csak abszurd lenne, hogy a buszsofőrök vonatos képeket nézegessenek, kávéjukat kortyolgatva. No igen! A  kávé! Az sem egyszerű ma már, mert az állomási büfé is megszűnt.

A pénztárablak rácsai mögött pedig hivatalos papír értesíti a "tisztelt utazóközönséget", hogy a jegykiadás ideiglenesen szünetel. Tudjuk, hogy a MÁV-nál speciális jelentéssel bír az ideiglenesen kifejezés. Nagyjából valami olyasmi, hogy megszüntettük, de ne háborogj miatta. (Lásd ideiglenesen szünetelő utasforgalom és vonatközlekedés.)

Kicsit félve mondom: mellékhelyiség még van.

Visszatérve a kávéra, 2013-ban még nekem is jólesett ott a forró ital, miközben sokan vártuk a nosztalgiavonatot. Végül a ceremóniát át kellett helyezni Bakonyszentlászlóra, mert a szép zöld 109-es gép csak odáig bírta.  

"Hosszú vonat, rövid beszéd." Ere a szellemes bevezetőmondatra emlékszem az államtitkár úr ünnepi beszédéből. Pedig biztosan sok szépet mondott. Azóta már nem járnak errefelé államtitkárok. Igaz vonatok sem túl gyakran. 

Füst ment a szemembe! Mert nem lesz többé buli hangulatú, éjszakai Csillagporos Vasparipa túra, sem pedig Ha-Vas-Paripa túra. Legalábbis a Porva-Csesznek Turistaház rendezésében nem. Ha már Porva-Csesznek, remélem ott még megvan a kiváló Vasúttörténeti kiállítás. Talán meg kéne látogatnom  újra, méghozzá sürgősen!

Nehogy úgy járjak vele, mint a Paksra tervezett kirándulással. Amit sokáig (évekig) tervezgettem, hogy megnézzem az Ópaks állomás területén kialakított vasúti skanzent. Ám mire elszántam magam, 2000-ben bekebelezte az egész kiállítást (a némileg Disney feelinges)  Vasúttörténeti Park.

Végül. 

Füst ment a szemembe! Vagy mégsem. Bár nagyon csípi, de ez nem füst. Ez por! A napokban lerombolt fehérvári "kettestorony" pora...